hogy ebben a csigatempóban való sétálásban az a legrosszabb, hogy hót unalmas. Ma a védőnőtől hazafelé fel kellett hívnom Nórit (aki végre itthon van), mert már nem bírtam, hogy fél órája csak rakosgatom a lábaimat (többé-kevésbé) egymás elé. Nagyjából úgy, mint egy kacsa. Kezd egyre inkább terhesjárásom lenni.
