A nagy kaland

A Vadasparkban voltunk Rzsóékkal múlt héten. Dovi a macis kabátjában ücsörgött a földön, amikor egy  2-3 éves kisfiú egyszer csak odarohant, hogy ez meg micsoda? Annyira édes volt, és akkorát csalódott, amikor Dovi megfordult és gyerekfeje volt... Anyukája mondta, hogy már máskor is nézett maciruhás gyereket igazi macinak. Nem tértem ki rá, hogy Dovi is igazi maci.

Aztán barátkoztunk egyet a muflonokkal. Eltartott egy darabig, míg találtunk egy megfelelően türelmes példányt, de sikerült:

Meg volt medverokonság is:

Itt puszilkodnak. Az egyiket Vackornak hívták, a másikra nem emlékszem. Épp répát meg almát kaptak uzsonnára.

Ez a másik, amelyik még bocs, ő pedig medvehagymás pogácsát kapott.

Csipkebogyó

Erre a bejegyzésre már nagyon régen készülök. Ez a csipkebokor az ablakunk előtt áll, így igazából láttam, hogyan változik át csupasz botok és piros bogyók halmazából virágzó bokorrá, és vissza. Jó így látni a természetet, hogy tavasszal nem csak úgy általában virágoznak a fák meg a bokrok, hanem az én csipkebokrom virágzik. És amikor leesnek a szirmai, már ott vannak alattuk a kis zöld csipkebogyók, amelyeket napról napra látok pirosodni. A legszebb pedig, hogy amikor tavasszal megjelennek az új bimbók, még ott vannak a tavalyi, fonnyadt bogyók is.

A bölcsiben történt, amikor a csipkés aljú szoknyám volt rajtam. Maya jött az anyukájával, aki mondta neki, hogy nézze, milyen szép csipkés a szoknyám. Erre Maya: "mint a tea!" Merthogy csipkebogyóteát iszunk minden reggel. :)