Hádásot - hírek

(műtermi jelenet:)
1. Ma végre felkentem az emulziót a próbavásznaimra. Ettől fényérzékenyek lesznek (legalábbis nagyon remélem), és lehet rájuk fotót nagyítani. Elég érdekes tapasztalat volt a tök sötétben vízfürdőztetni a trutyit, majd három rétegben felkenni egyenletesen a vászonra. Legközelebb kell bevinnem zenét, mert nagyon a harmadik réteg száradásakor már nem jutott eszembe több dal, amit énekeljek. Hétfőn nagyítok, majd beszámolok az eredményről. Az egész cucc miatt meg majdnem elkéstem művpszichóról, kirohantam a lelkem, de beértem! :)
2. Az Izraelben készült képeim útban vannak hazafelé, de elakadtak a vámon. :( Azt akarják, hogy én fizessem ki a vámot meg az áfát a saját képeimre, mindez azért, mert Yonit drága és Mike drága valamilyen megfontolásból ráírták, hogy 350 dollárt ér a cucc. Azért még próbálkozunk, mert elég drága lenne.
3. Jelentkeztem madrichának taglit programra (csoportvezetőnek Izraelbe), tegnap volt a képzés, majd szólnak, hogy mehetek-e. Viszont a képzés miatt nem tudtam zenekarba menni, ez pedig nagy szomorúsággal töltött el. És minden héten várom is, hogy menjek. Ez Nózi valamelyik fura csoporttársa szerint már függőség...
4. Már nagyon vártam ezt a hétvégét, hogy végre lesz egy kis szabadidőm, de persze nem lesz, csak rohanás. Majd legközelebb...

Szukot :)

Most van Szukot ünnepe, amikor az egyre hűvösödő időben a jó meleg (esetünkben kevésbé meleg) szobából mégis kimegyünk még utoljára és egy hétig sátorban lakunk: eszünk, alszunk (Mondjuk napközben. Kicsit.). A sátrat szépen feldíszítjük, hogy ettől is szebb legyen minden és jobb legyen a kedvünk. :)

Most sajnos nem volt annyi gyerek, mint máskor, de azért szép lett a sátrunk. Vettem selymet meg festéket a nagyobbaknak, de végül a háromévesek is azt csinálták, mert annyira kevesen voltunk. Ez mondjuk jó is volt bizonyos szempontból, mert a díszítés egységesebb lett, kevésbé farsang jellegű. A boszorkánylépcsőket azért kitettük.
Itt Nóri festi héberül a nevünket! :D Tök jó volt, hogy ott volt! :)
Ja, és ilyen volt:
Ilyen lett:
Nagyon szeretem ezt az időszakot, mert mindenki, aki a sátorban akar enni, hoz valamit, amit tud, és együtt vagyunk. Persze a péntekem megint kissé kaotikusra sikerült. Háromkor még nem hittem volna, hogy sikerül a kétnapi ránk osztott kaját megcsinálni és még ki is takarítani, de kész lett! :) (Azt hozzá kell tennem, hogy 15 perccel a gyertyagyújtás előtt kétségbeesve hívtuk Zolit, hogy nem tudjuk a cuccokat mind elvinni egyszerre, ezért Anikó értünk jött) Egyedül Kajla ketrece maradt ki, amit este még be lehetett volna pótolni, ha nem kapcsolt volna le az időzített lámpa, mire hazaértünk. Viszont Ila nálunk aludt, és részesült kis nyúlkölykünk zajos vendégszeretetéből reggel... És megint moshatott fogat egy különálló fogkefefejjel, mert egyszer amikor ugyanígy nálunk volt (messze lakik, és hosszú lett volna a hidegben hazagyalogolnia, reggel meg vissza) ki akartam cserélni Pisti direkt cserélhető fejű fogkeféjén a fejet, és hát letörtem. Azóta nem sikerült vendégfogkefét beszerezni, mert Pisti szerint ez nem jó ötlet. Mármint, hogy legyen egy vendégfogkefe, úgy, mint vendégpapucs. Nem értem, mi a baj az ötlettel...

Cím nélkül I.

Tudom, most már igazán jár nektek egy bejegyzés... De itthon nem történnek annyira gyorsan a dolgok, és nincs is annyi említésre méltó. Minden esetre ma sikerült kiválasztanom azt az időpontot, amikor igazán mást kéne csinálnom, nem pedig blogot írnom.
Szóval lassan kezdenek rendeződni a dolgok. Voltam párszor Pongónéninél a tanulmányin, hogy segítsen. Mert nálunk ez már csak így megy. Ha valaki valamit nem tud, például azt, hogy az öt év alatt elég tárgyat csinált-e meg, abból elég-e a kötelező meg a kötelezően választható, akkor csak odamegy a tanulmányira, áll egy órát sorban a soha ki nem szellőző izzadságszagban, majd Pongónéni mindent kiszámol, megnéz, felvesz, elintéz, megmond stb. A többiek meg addig várnak. Meg ugye az is vicces, hogy a mi évfolyamunk kredithálója egész más, mint a mostani, viszont azóta a kreditértékek változtak nem is keveset, szóval én megpróbáltam, de tényleg lehetetlen vállalkozásnak tűnik mindezt egyedül kiszámolni. Az indexem meg még mindig nálam van, mert kedden (amikor ott kellett volna lennie) nem találtam az egyik tanárt, és ezért nem is adott nekem jegyet, pedig már tényleg csak az hiányzik. Minden esetre most már értem, miért nem kapunk soha ösztöndíjat november előtt.
Ezután bementem a műterembe és kipucoltam a rezsómat, amit valaki palettának használt és a mosdót, ami szimplán undorító volt. De mindez megérte azokért a kedves sms-ekért cserébe, amit ma kaptam a műteremtársamtól, mikor meglátta a dolgot. :) Biztos jól kijövünk majd, ő mindent megszerel, én meg mindent kipucolok. :)
A tegnapi nap végül a hideg zsíroldótól és cloroxtól fájó fejjel végigült év első művpszichó órájával végződött... De nem aludtam el, és még jegyzeteltem is végig!
Ja, és a WUJS szelleme itt is kísért, mert még mindig nem küldték el a képeimet. Most épp ott tartunk, hogy Yonit drága majd kapcsolatba lép velem...

:)

Pénteken mentem az utcán, és ez ott volt.

Kajla új házat kap :)

Nem tudom, rájön-e hogy ez egy ház, mert mostanra már az oldalán fekve hever a ketrecben... Mindenesetre ha másra nem, rágni jó lesz neki. :)

Titkos bejegyzés

Ennyi minden jóval el tudnám most foglalni magam. Meg még sok egyébbel is, amiről nincs képem.





Azért titkos, mert Pisti itt ül a szobában, és azt hiszi, Duchamp-ról tanulok. De az az igazság, hogy eléggé unom már. :S És még mindig nincs meg a jogvizsga időpontja. És nem is tudják, mikor lesz. Viszont kedden művtöri, és addig át kéne rágnom magam az anyagon, ahelyett, hogy itt siránkozom, ráadásul titokban. Mi értelme van a titokban siránkozásnak? Senki nem sajnál...

Még mindig itt

Ez a blog átalakítás olyan, mint egy költözés, csak nem kell pakolni, és nem kerül sokba. Szóval csak a jó dolgok, a felfrissülés meg az újdonság. Szóval gondoltam, miért ne tudnátok meg rólam mindenfélét amíg itthon vagyok, mert hogy nem találkozunk minden nap. Remélem, lesz is mit mondanom, nem csak annyit, hogy "mennyire hiányzik Jeruzsálem, de azért mennyire jó, hogy itthon vagyok ezzel a Másikkal". Aki mellesleg most nyúlt bele a szemembe, amit állítólag a keze útjába nyomtam.
Az aktuális problémám például az, hogy jövő héten vizsgázom, de nem tudom, melyik nap miből, mert állítólag a Neptunon fent van, csak a Neptun nem megy. Ma azt mondták, egy órától menni fog, de mostanáig nem. Szóval holnap felhívom őket, és addig nem hagyom őőket békén, amíg meg nem mondják mind a három vizsgám napját és óráját. Amúgy ez a blogolás még arra is jó, hogy ne tanuljak, ami kevésbé jó persze.
Ma este meg csakazértis dafke elmentem zenekarba, ami nagyon nagyon jó volt. :) Az egyik bácsi oda is jött a szünetben gratulálni, hogy milyen jól bejátszottam a dolgokat még akkor is, ha a pulttársamnak (kedves bácsi, aki a Mátyás templom brácsása, ezért azt hiszi, Beethovent is tud játszani, de nem) fogalma sem volt, hogy hol vagyunk. Ez nálam nagy szó ám, szóval legyetek büszkék. Mondjuk ez nem is rossz ötlet, hogy a zenekaros dolgokról írjak, azok elég viccesek. :) Na, majd legközelebb kifejtem, most már tényleg tanulok. Igen. Most. Megyek is.

Alvó nyuszi :)