Büszkeség

Még mindig nem tudom, mi legyen, de inkább beszéljünk arról, hogy Eli elmondta élete első mondatát: hamma, hoppá= az ennivaló leesett. Tizennégy hónapos.

Még mond olyanokat, hogy pápá, bumm, mémé=autó (vagy minden ami gurul), Papa, Mama. Ma azt is mondta, hogy Papa, bumm, amikor Másik becsukta az ajtót.

Egy év múlva, amikor Dovival összevesznek, esélyem se lesz ellenük nyelvi fronton.

Refet

Dovi, ha olyan nagy lesz, mint a Papa, ő is a refetben fog dolgozni. Amikor kiderül, hogy a Papa dolgozni ment, és őt nem vitte, mert mondjuk épp hajnali három volt, meg van bántódva. Mindenhol tehénfejőset játszik. Amikor eljövök reggel a bölcsiből, először megfej, aztán kiterel az ajtón. A bölcsinénik szerencsére még csak a kiterelést vették észre, a fejést nem. Pedig rettentő szakszerűen csinálja, még jóddal is bespriccel előtte.

Amikor

az ember péntek este a vacsoránál cseveg az ismerősei amerikai vendégével, aki egyébként egy nagyon vékony, nagyon kedves, vallásos lány, aki mindenre azt mondja, hogy "oh, ho nice!", és aztán csevegés közben megkérdi, hogy amúgy ez a kedves lány mivel foglalkozik otthon Amerikában, akkor nem pont azt a választ várja, hogy a légierőnél vigyáz, hogy ne érje az országot terrortámadás.

Gyerekek eltüntetésében jók vagyunk

Mint a karikacsapás

A hádár ohelben vacsoráztunk. Másik a közepén elment, mert kezdődött a munkaideje. Én befejeztem a gyerekekkel a vacsorát, Dovi szaladgált az egyik bölcsistársával, addig én elpakoltam. Hazamentünk, út közben kicsit játszottunk. Itthon megfürödtek, felöltöztek. Megbeszéltem Dovival, hogy először még világosban ő szopizik, aztán énekelve alszik el (és azalatt Elit szoptatom), és akkor reggel matricát kap (amiből ha tíz összejön, lesz egy elölkanalas markoló is). Mondtam, hogy kaphat egy üvegbe vizet, ha kér. Inkább tejet, mert az altatja el. Jó. Ennyit engedtem. Aztán szopizott, egyszercsak szólt, hogy elég, hoztam neki a tejet, lekapcsoltuk a lámpát, és húsz perc alatt aludtak mindketten. Minden esténk ilyen legyen!

(Azt ígértem neki, hogy ha éjjel nem szopizik, hanem üvegből iszik, akkor reggel két matricát is kap. Hát, meglátjuk.)

Dovi első imája

Mentünk vacsorázni, és Dovi a hosszabb úton akart volna menni. De Másiknak kellett menni dolgozni, úgyhogy siettünk, és megígértem neki, hogy visszafelé arra megyünk. De amikor kijöttünk a hádár ohelből, eleredt az eső. Úgyhogy sietni kellett, és a rövidebb úton kellett mennünk. Dovi nagyon csalódott lett, de nem sírt, csak majdnem, és én olyan, de olyan büszke vagyok rá ezért. Csak mondta, hogy de megígértük, hogy a másik úton megyünk. Én meg mondtam, hogy igen tudom, de nem tehetünk róla, hogy eleredt az eső. De megígértük. De esik. De megígértük. De közbejött az eső. De megígértük. Igen, de nem tehetünk róla, hogy az Ö-rökkévaló esőt küldött, hogy inni adjon a fáknak. Itt gondolkozott egy ideig. Aztán: de nincs itt az Ö-rökkévaló, hogy megmondjuk neki, hogy ne adjon inni a fáknak. Mondtam, hogy szerencsére fent lakik az égben, és akkora füle van, hogy meghallja, ha itt mondunk neki valamit. De hogy mondjuk? Hát így: Ö-rökkévaló, légyszíves, legközelebb ne akkor adjál inni a fáknak, amikor megígérjük, hogy a másik úton megyünk haza. Jó? Jó. Mire mindezt megbeszéltük, és kiértünk a fák közül, elállt. Én meg azért imádkoztam, hogy ezt ne vegye észre, és ne kelljen visszafordulni.

Helyzet

Borzasztó fáradt vagyok, mert Dovi beteg és itthon van, zajlik az elválasztás, Másik pedig állandóan vagy ulpánban van,  vagy ulpánra tanul, vagy dolgozik (éjjel is), és amúgy sem teljesen egészséges. Egy nagy malomkőnyi súly van a hátamon. És nem tudom, hogy amikor már lefektettem őket inkább aludjak, hogy a fizikai fáradságot kipihenjem, vagy inkább mást csináljak, hogy lelkileg valamennyire töltődjek. De olyan álmos vagyok, hogy nem tudok mást csinálni, úgyhogy ez eldőlni látszik.

Egyedül fektettem őket, mert Másik esti műszakban dolgozik. Dovi a fürdés előtt már sírt, és nem is hagyta abba amíg el nem aludt. Eli csak a felöltözésnél kezdte. De egyikőjüknek se mondhattam akkor ott, hogy várjon a szopival, pedig tényleg borzasztóan rossz már egyszerre kettőjüket szoptatni. Úgyhogy azt mondtam Dovinak, hogy tudom, hogy nagyon álmos, úgyhogy megpróbálom kibírni, de nagyon nehéz, úgyhogy gyorsan aludjon el. Erre 5 korty után megfordult, és elaludt. Nagyon megható volt.

Levelezek valakivel, aki segít kideríteni, hogy hogy tudnánk segíteni neki elengedni a kisbabaságot. Látom, hogy nehéz neki így is, úgy is. Szabadulni szeretne, de nem tud.

Eli viszont egyre nagyobb. Tegnap fel is állt az ágy mellett vagy fél percre. Rendszeresen áll négykézláb, próbálkozik a mászással, és nagyjából fel tud ülni. Nagyon élvezi. Fel tud mászni a matracunkra is, és utánozza a dolgokat. Kanállal eszik (nagyjából). Egyre jobban elkülönülnek a "szavai". Abszolút lehet érteni, hogy mit szeretne.