Peszáh

Bocsánat, hogy eltűntem pár napra, de egyrészt itt a Pisti :), másrészt 3 nap ünnep volt. Név szerint Peszáh, az egyiptomi kivonulás ünnepe. Persze voltak vicces történések, mert mint minden más ünnep, ez is egyel több napig tart azoknak, akik nem Izraelben élnek. És ilyenkor nem számít, hogy hol vagyunk éppen, csak az, hogy hol lakunk állandóan... Szóval elég nehéz volt megszervezni, mert az első nap csütörtök volt, tehát nekünk csütörtök-péntek ünnep (nincs utazás) + szombat (szintén nincs utazás). Tehát bárhova megyünk, három napot kell maradnunk. És ilyet azért elég nehéz kérni. Az még csak-csak elmegy, ha az ember meghívatja magát, de három napra?! Úgyhogy úgy terveztük, Jeruzsálemben keresünk valami helyet, akkor hazagyalogolhatunk. Meg is volt beszélve, hogy a fogadott családomnál leszünk, amíg ki nem derült egy héttel a széder előtt, hogy ők nem lesznek az országban... Szóval kezdtem szervezkedni, meg telefonálgatni. Szerencsére van egy házaspár Izraelben, akiket minden Szarvason felnőtt gyerek ismer, és akik mindig mindenkinek segítenek. :) Szóval Smuel bácsinál és Ági néninél szédereztünk. :) De mikor felhívtam Ági nénit, mondta, hogy a széderre meghívnak szívesen, de nem tudunk náluk aludni, mert a család egy része jön, és nem fogunk elférni. De megpróbálja megszervezni. Este hívott is, hogy egy unokatestvérénél talált nekünk helyet szombat estig.
Szerda hajnalban indultunk, mert előbb elmentünk a Kotelhez a napáldásra. Ez az esemény 28 évente van, amikor áldást mondunk a napra, mert ugyanazon a helyen van, mint a teremtéskor. Rengetegen voltak, és nagyon jó volt. Volt még valami előimádkozás is, mikrofonból. Persze napkeltekor kezdtük. De a legütősebb élmény a kohénáldás volt... A falnál, rengeteg ember és nagyon sok kohén együtt... Kicsit olyan volt, mintha lenne Szentély. Aztán utaztunk Bné Brákba Ági néniékhez. Felmentünk Mirjámhoz, Ági néni unokatestvéréhez, akinél laktunk, és hamár befogadott minket, segítettünk neki befejezni a takarítást, meg a konyha becsomagolását Peszahra. Aztán visszamentünk, és Ági nénivel terítettem, Pisti Smuel bácsival zsinagógába ment. A szédernél pedig velünk együtt 13-an voltunk, pedig csak két gyerek és a családjuk volt ott. Másnap pedig ketten csináltunk szédert, jó volt az is, majd jövőre lesz otthon. :) A péntek elég érdekes volt, mivel rajtunk kívül senkinek sem volt ünnep. Sok bolt nyitva volt, az emberek a szombatra készülődtek. Egy nő kért is tőlünk pénzt, én próbáltam megmagyarázni, hogy de nekünk még ünnep van, mert nem vagyunk izraeliek, de nem értette. :( Szerintem nem is hallott még erről a dologról. Aztán szombatra megérkezett Ági néniék legkisebb lánya a családjával (férj+anyós+6 gyerek(14,12,5,5,2,2)) Ez volt a legjobb nap a háromból. Nagyon kedvesek voltak, a gyerekek meg iszonyú aranyosak. A második nagylány, Ámit, teljesen profin tanított minket héberül. Pisti is sokat megért már (de igen!:P). Persze rengeteg ennivaló volt, most kezdhetek diétázni... De persze nem engedtek el anélkül, hogy jól felpakoltak volna a maradékkal. És mindenki mondta, hogy majd menjek hozzájuk szombatra. Ha mindenhova csak havonta egyszer mennék, nem is lennék Jeruzsálemben szombaton.
Aztán végül felszálltunk a buszra 11 felé. De egyszer csak megálltunk. Néztük, hogy miért, hát az egyik kisfiúnak pisilnie kellett. Elképzeltem ezt a Volán buszon... Aztán mikor beértünk a városba, és a vezető látta rajtunk, hogy fogalmunk sincs, hogy hol kell leszállnunk, egyszerűen megkérdezte, hova megyünk, és letett otthonról 15 perc sétára. :)

Smuel Bácsi nam volt hajlandó fényképezkedni, mert éppen a konyhában dolgozott, és különben is borostás volt... Meg utálja is, ha fényképezik.