Felnövés?

Megpróbálom megtervezni a hetemet. Holnap felmondok a Fujitsunál. De szerdán még dolgozom (legalábbis szeretnék) délután 1-ig, mert kettőre kell mennem a Deákra aláírni az Elalos szerződésemet. Ezt még holnap el kell intéznem azzal együtt, hogy előbb szereznem kell egy munkáltatói igazolást. Csak elképzelem a szituációt: bemegyek a bérosztályra: "-tessék, behoztam végre a rózsaszín könyvemet, és légyszi írjátok már rá a munkáltatói igazolásomra, hogy heti 36 órát meghaladó munkaidőm van! Köszi, akkor most fel is mondanék, holnapután már nem jövök."
Azért is szeretnék dolgozni még szerdán, mert kell a folyamatos munkaviszony majd a GYED miatt, de főleg mert Gabi szabadságon lesz, és nem akarom Vivit egyedül hagyni. Aztán az aláírás után megyek nadrágot venni, mert az Elalnál az az egyenruha, és muszáj, megkérdeztem. (Amikor majd a tanfolyam elvégzése után (decemberben) a check in-ben is leszek, ott majd lehet rajtam szoknya (egyefene).) Ennek nem örülök, de mindegy. Kell fehér blúz is, meg fekete zakó. Fura lesz minden nap ugyanolyan ruhát felvenni. Mi lesz az egyéniségemmel? És a színeimmel? És egyáltalán... Amúgy biztos nagyon érdekes lesz, meg várom is, csak most azért elkezdtem izgulni. Meg ugye fel kell mondanom előbb, és még sose csináltam ilyet. Mégcsak nem is szakítottam soha (na jó, egy félszer még hetedikben).
Na, aztán a vásárlás után zenekar helyett az IKI-be (Izraeli Kultúrális Intézet) megyek egy előadásra, ahol lesznek páran a csoportomból is. Érdekesnek ígérkezik, csak sokkal jobban élvezném, ha nem pont szerdán lenne. Csütörtökön pedig reggel 6:30-ra megyek a reptérre, hogy megkezdjem az első munkanapomat az Elal biztonsági részlegénél (vagy hogy a fenébe hívják őket hivatalosan).
Ha akkorra még nem lesz meg a nadrágom, az nem tragédia, mert csak körülnézünk majd, de péntekre már kell. Szóval lehet, hogy a csütörtök délután is vásárlással telik majd... Viszont még múlt héten Valiékat hívtam szombat ebédre, szóval valami rendeset kell főznöm. És ma derült ki, hogy Pável (aki mindkét Tagliton, ahol voltam (mint résztvevő és mint madricha) ott volt, mint katona) M.o-n lesz a hétvégén. Úgyhogy meghívtam őt is péntek estére, meg az egész csoportot is (10 fős limittel). Még nem válaszoltak, és nem hiszem, hogy így az utolsó pillanatban sokan ráérnének, de meg van a lehetőség...
Így hirtelen ennyi. Ja, kihagytam a héberórát, amit kedden kell megtartanom, úgy, hogy még fogalmam sincs, mi legyen a tananyag...
Plusz kezd leesni, hogy soha többé (legközelebb nyugdíjas koromban) nem mehetek akkor és oda, amikor és ahova szeretnék. Például művésztelepre Tihanyba az osztályommal, akik nagyon hiányoznak, vagy Izraelbe Szukotra, mert Izrael is hiányzik, és még sose láttam Szukotkor. Meg Ági néniék is hiányoznak, akiket fel is kéne hívni, hogy nem megyünk. Szóval azt hiszem az már véglegesen és menthetetlenül a felnőttség kezdete, ami elől próbáltam menekülni, de úgy tűnik utolért...