Mamitól a brácsám új húrokat, lélekállítást, lábreszelést és egyéb apróságokat kapott a szülinapomra. A hangszerész, akit Márta néni ajánlott a zenekarból egy kerteshát pincéjében dolgozik, és három kutya veszi körül. Kétszer voltunk nála, csütörtökön, amikor elvittük a brácsát, és pénteken, amikor elhoztuk. Amikor odaértünk érte, még nem volt teljesen készen, úgyhogy beszélgettünk sok dologról. Igazán kedves volt, így képzelek el egy olyan igazi mesterembert, aki érti a szakmáját. Szóba kerültek a kutyák, meséltünk Bogiról, ő is a sajátjairól. Meg szóba került a festészet, és így a tervezett tanárszakos szakdogatémám: a zene és a képzőművészet kapcsolata valahogy úgy megközelítve, hogy miért festenek a zenészek és miért zenélnek a festők. Sok érdekes dolgot vetett fel az egyházi zenétől kezdve a reneszánsz embereszményen át a hangszerészet művészet voltáig. Ott ültünk néhány órát, amíg ő állítgatta, reszelgette a hangszeremet, hogy igazán jól szóljon. És így is lett. :)
Most még több kedvem van gyakorolni és szépeket játszani, és egyre inkább szerelmes vagyok a brácsázásba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése