A nyomokat önkényesen két fő és több alcsoportba soroltam. Véletlen és szándékos nyomok. A véletleneken belül vannak természetben előfordulók, mint például az árnyék, különböző állatok által létrehozott dolgok (vakondtúrás, hódvár) vagy vízmosás, és ember által létrehozottak, mint a lábnyom vagy különböző cselekvések nyomai. Vagy kevésbé direkt módon egy félig leomlott ház, amely az ott töltött élet(ek) nyomait mutatja (nagyjából erről szól a festő szakdogám).
A szándékosan létrehozott nyomok létrejöhetnek puszta élvezetből, magáért a nyomhagyás öröméért, amikor például a gyerekek rajzolnak, vagy művészi célzattal is. Ebben is két csoportot találtam, az egyik, amikor valaki megtanul egy festészeti/grafikai/szobrász technikát, és azt mesterien alkalmazza az általa kiválasztott dolgok ábrázolására. Ez az, ami kevésbé érdekel. A másik, amikor valaki egyértelműen azt vizsgálja, hogy bizonyos történések milyen hatással vannak a látványra vagy a tárgyakra. Előre megvan a kiindulási szituáció, megtörténik az esemény, de abba már nem szól bele a művész, hagyja, hogy megtörténjen, aztán pedig elfogadja az eredményt. Rengeteg példát láthatunk erre Maurer Dóra munkásságában ("Nagyon magasról leejtett lemez" és "Lemez átmaródása").
(Erről lesz külön bejegyzés is remélhetőleg.)
Meg még sok már művészről lesz szó, meg technikáról is. Itt van a fotogram például, ami megintcsak szívügyem, és véletlenül különösen alkalmas a nyomok rögzítésére.
Tetszenek a házfalas-fás fotók. szeretem.
VálaszTörlésHú, a mindenit, nem kellett a cerberusokon átevickélnem!
VálaszTörlésJa, igen, kikapcsoltam. Már kezdték nagyon túlzásba vinni.
TörlésValójában a szakdolgozat maga is egy nyom.
VálaszTörlésEz lesz az utolsó mondat :)
Törlésroppant érdekes, még,még,még.kérek. :)
VálaszTörlés