Utána szerdán Jom Kipur, egész nap nem eszem és nem iszom, úgyhogy a hasam sem fáj. Este amikor már lehet, próbálok keveset, és lassan enni. Egész jól megúszom egy kis fájással és hasmenéssel.
Aztán következő péntek este finom vacsora. Dovi is eszik, egészen önállóan. Minden maszatos, de nem bánjuk, mert ízlik neki, és mi is ehetünk nyugodtan. Az első igazi családi vacsora. Aztán korán alvás. Kicsit fáj a gyomrom, lehet, hogy túlzásba vittem a dolgot? Aztán éjjel ébredek, hogy ez nem kicsit fáj. Próbálom egyedül megoldani a dolgot, de amikor már úgy érzem, mintha szülnék, csak szünet nélkül, szólok Másiknak. Úgy másfél óra vergődés, hányás, szenvedés, sehogysejó, soseleszezjobb, menjünkeazügyeletre után nagyjából elmúlik. De másnap délután megint. Aztán több ilyen roham nincs, de a fájdalom se múlik el teljesen. Nem tudok rendesen felegyenesedni és Dovit se bírom el.
Hétfő, kedd ünnep. Nem baj, muszáj orvoshoz menni. Megnézi, az epémmel nincs rendben valami, menjek ultrahangra, és ma már ne egyek. Utána is csak főtt krumplit, almát és pirítóst. Ha esetleg nem akarnának megvizsgálni, menjek a sebészetre, majd onnan átirányítanak. Hát persze, hogy nem akarnak megvizsgálni, novemberre van időpont, illetve, ha a háziorvos telefonált volna előre, akkor megnéznék természetesen. De a fizetős szolgáltatással állnak rendelkezésemre, természetesen. Azért, mivel ünnep van, és nem lehet fizetni, teszünk egy próbát a nem fizetőssel. Nagy nehezen megértik, hogy ez most nekem nagyon kell, de értsem meg, hogy a babák jöttek SOS csípőultrahangra. Jó, értem én, hogy babák, de nálam is van egy, ha nem látná, és azért lássuk be, hogy a csípőultrahang azért nem az a sürgősségi kategória. Egyébként vártam én szívesen, csak meg kellett innom 6 deci vizet, és azt hittem, bepisilek a végére. Merthogy a rendelést félórás késéssel kezdve a 3 ottlévő baba megvizsgálása után a doktornő eltűnt úgy negyed órára, majd csámcsogva jött vissza. Addigra persze megjött még 3 baba, meg valami emberek, szóval én meg vártam. Nem volt jó. Megnézett, de nem látott semmit, mert nem éhgyomorra jöttem. A reggel 10-kor evés is sok volt (du. 3 volt ekkor). Nyilván ezt nekem senki nem mondta. Visszamegyek másnap az orvoshoz, jó, menjek újra. Nagy nehezen elérem nála, hogy beszéljen az uh-s orvossal, aki egyébként hétfő délutánonként rendel. Remek. Jó, megbeszélik, máshol is rendel a világ végén, menjek oda pénteken. Más orvoshoz nem mehetek, ha már ő vizsgált meg (?). Ez volt szerdán. De mondom, ez nekem még mindig fáj, esténként lázas is vagyok, legyen már valami! Lázas?! Ezt eddig miért nem mondta? Mert tegnap meg tegnapelőtt voltam lázas. Jó, akkor jöjjön be hozzám most. Jó, bemegyek. Dovival, hogy máshogy, a sok beteg felnőtt közé. A láz valami fertőzéstől van. De azért kiderül, hogy az "én" orvosom van most a fizetős ultrahangban az sztk-ban. Hát inkább elmegyek oda, mint pénteken a világ végére. Oda is kell azért időpont: fél 1. Éhgyomorra. A betegirányításnál rendesek, azért menjek fel, próbáljak beszélni valakivel. Próbálok. De hát itt jönnek a babák sorban SOS (!) csípőultrahangra. Mondom, nekem is van babám, éhgyomorra vagyok, fáj a hasam, szoptatok, legyenek szívesek valamit kitalálni. Aztán Dovi álmos lesz, van nálunk babakocsi, de abban nyilván nem alszik el, meg ki tudja, mikor kerülök sorra. Addig megszoptatom, elalszik az ölemben. Valamelyik SOS baba nem jön időben, úgyhogy behívnak. Hiába szólok a nővér után, nem segít az alvó Dovi betenni a kocsiba. Persze felébred. Illetve nem teljesen, csak félig, úgyhogy végigüvölti a vizsgálatot. A végén a drága doktornő még közli velem, hogy babakocsiban kéne altatnom. Épp nem voltam abban az állapotban, de legközelebbre tartalékolom azt a mondatot, hogy "szerintem nem vagyunk abban a
Ezen az "ők a műtétet javasolják" dolgon meg ki vagyok akadva. Most akkor kell műteni, vagy nem? Ki dönti el, én? Hát ki az orvos? Mi történik, ha megműtik? Mi van, ha nem? Hogy van ez az egész?
Legalább tovább folytatom a terheskilók leadását, bár nem teljesen így képzeltem. Már csak 2-3 hiányzik a kiindulóponthoz. Aztán lehet folytatni.
Kati szerint, aki pszichológus, ez tipikus elsőgyerekes betegség, mert a tenni akarás, amit eddig kifelé éltem meg, most csak befelé tud irányulni. Nem hülyeség, már hetek óta nagyon szeretnék egy képet megrajzolni, de nem jutok hozzá. Úgyhogy most a gyógykezelés részeként Dovi elment Nagymamával a játszótérre egy órára, azalatt én rajzoltam. Egy képet be is fejeztem, a másodikat elkezdtem, és amíg Dovi aludt ebéd után, be is fejeztem.
De mi gyulladt be, epehólyag vagy mi? És ki volt az, aki felírta az antibiotikumot és műtétet javasolt? Sebész vagy mi? Megteszed, hogy emailben megírod nekem konkrétan ezt a sztorit (laboreredményeket, sebészeti véleményt, antibiotikum nevét, ultrahang leletet), már amennyiben választ vagy segítséget vársz.
VálaszTörlésEpehólyag-gyulladást műtenek akutan és halasztottan is, miután már lelohadt a gyulladás, de ez több dologtól függ.
Másrészt meg továbbra sem értem, hozzánk minden hülyeséggel képesek beutálni az embereket (mondjuk epegörccsel elvileg nem, mint neurológiai probléma, bár erre is volt már példa). Ott nem értem, hogy vagy akut a dolog és akkor sebészet, vagy nem akut, és akkor kérjen időpontot. A kettő keveredése nem túl jó.
Hasi UH-hoz 6 órás éhgyomrot szoktak minimum kérni, de ha nagyon akut, akkor erre nem mindig lehet tekintettel lenni. Valamit azért szoktak látni, csak nem tudnak biztonsággal leletet kiadni.
Hozzáteszem, azért Neked se jó soha semmi, és Te is jó, hogy nekiállsz kritizálni, hogy mikor megy ebédelni az orvos, mert Te ugye tudod a napirendjét, és biztos egész nap semmit sem csinált és direkt arra várt, hogy elmehessen ebédelni és várathassa a síró babákat.
De valószínűleg ez annak a következménye, hogy hülyén lett intézve az egész. Ott nem értem, hogy abban a kerületben, ahol Ti éltek, van király sürgősségi osztály, ok, ücsörögni kell pár órát, de ott sebészt hívnak, megultrahangoznak, ha kell.
Nem tudom a háziorvos is mért az előjegyzett csípőultrahangos babák közé küld...
Köszi.
VálaszTörlésNem igaz, hogy nem jó soha semmi, értem én, hogy éhes, és nem ebédelt, és szar a rendszer, és senki nem foglalkozik vele, hogy neki nincs ideje enni, de erről nem én tehetek. Egyrészt ha fél órával később kezdi a rendelést, akkor még 10 perc már mindegy, hogy egyen is. Vagy menjen enni, de amikor visszajön, már ne rágjon. Azon a másik fél percen szintén nem múlik semmi. Másrészt nem én vagyok az orvos, nem látom a rendszert, nem én döntöm el, hogy hova kell mennem és mikor, csak csinálom azt, amit mondanak. Ezesetben a háziorvos, aki nem volt valami egyértelmű az ügyben, és ide küldött, plusz nem telefonált. Erről szintén nem én tehetek. Harmadrészt azt csinál, amit akar, akkor eszik, amikor akar, de ha késik fél órát, és még aztán meg enni, kicsit furán veszi ki magát, amikor nem akarja megvizsgálni a napok óta görcsölő hasamat, mert 10 percenként vannak beosztva a betegek, és ő aztán nem ér rá semmire. A várakozásnak egyébként az izguláson kívül csak az szabott határt, hogy majd bepisiltem.
A többit emailben, holnap.
Persze ezt teljesen megértem, ezért mondtam, hogy valószínűleg Benned az a helyzet keltett agressziót, amibe a háziorvos sodort. A többivel az a helyzet, hogy nem ismerjük a körülményeket. Én főleg nem, például azt, hogy milyen rendelésről beszélünk. Amennyiben ez egy sztk ultrahang szakrendelése, ott nem nagyon van keresnivalójuk hasnyálmirigy-gyulladás gyanús kismamáknak. Az nem akut rendelés és kész, és nyilván javít a helyzeten, ha a háziorvos odaszól, és számítanak Rád, de ha minden háziorvos öt percenként odaszabadít valakit, aki akutan rosszul van, akkor a csípőultrahangos babák szülei lesznek joggal kiakadva.
VálaszTörlésAz a benyomásom, ismétlem, a körülmények ismerete nélkül, hogy nem ez a hely, ahová küldeni kellett volna Téged, innentől kezdve egyrészt szívességet tettek, másrészt nem tudom, mire szól a szerződése, nem tudom, miben képzett stb. Ez így úgy volt eltolva, ahogy volt, és nem annak a részéről, akinek az előjegyzéses rendelésére egy nem odavaló beteget előzetes szólás nélkül odaküldtek.
És tudod, késett a rendelésről fél órát, de lehet pont azért, mert ott, ahonnan jött, még öt plusz beteget rásóztak ugyanilyen módon. Nem arról van szó, hogy sajnálni kell vagy megérteni az ő szociális problémáit, csak éppen ezt a fajta stílust úgy ahogy van, nem tartom elfogadhatónak a betegektől, sem senkitől. És persze van csomó minden, amit az orvosok részéről nem tartok elfogadhatónak, nyilván ez egy ilyen játék, ezt odafönt nagyon gondosan kitervelték, két olyan csoport fúj egymásra és utálja egymásnak a látványát is, akiknek az együttműködése kölcsönös bizalom nélkül képtelenség, és az egész gerjeszti önmagát. Nagyon jó.
De sztem hagyjuk ezt a francba, inkább foglalkozzunk a hasaddal, az fontosabbnak tűnik. Ez a rendszer nélkülünk is össze fog omlani, szóval felesleges rajta vitázni :D
Ui: nem értem mért nem tud elküldeni egy cholecytitis (hasnyálmirigy-gyulladás? ezt ki találta ki, gondolom, nem Te kezdtél ezen aggódni csak úgy) gyanús, lázas beteget a kerületben lévő sürgősségi osztályra, nem értem, nem értem, amikor hozzánk be tudja mentő hozni a "hat hónapja fáj a derekam, de most aztán nagyon"-t, meg be tud sétálni a "húsz éve fejfájós vagyok, és most is fáj-t" és szédülés hozzák azt, akinek ki van lyukadva a szíve, és járászavarral azt, akinek epehólyag-gyulladás van és egyáltalán...
Remelem, hamar kiderul mi a helyzet es vegre kezelnek is hatekonyan!!!!! Gyogyulj hamar!
VálaszTörlésUI1:http://brihaspati.net/downloads/A_betegseg_mint_szimbolum_Ruediger_Dahlke.pdf 188.oldaltol...... Csak olvasd el......
UI2.Ja es a felso kep johet hozzank a falra, mennyiert adod?
Eszter, sajnálom, és együttérzek.
VálaszTörlésKöszönöm az aggódást és az együttérzést! Mióta diétázom, jobban vagyok (és nem mellesleg még közelebb a terhesség előtti súlyomhoz - ha már bajom van, legalább fogyjak tőle, ugye). Holnap megyek megint vérvételre, meglátjuk, mi lesz.
VálaszTörlésEszter, a képet nem tudom, ilyen hamar még nem tudok megválni tőle. Ha jöttök, megbeszéljük. Örülök, hogy tetszik! :)