:)

Megyünk az utcán, épp vége a tanításnak. Néhány anyuka kisbabával várja a nagyobb gyerekeket, előre kötve a kendőben. Egy fiú és egy lány jönnek ki, mikor elmegyek a kapu előtt, olyan 7-8 évesek lehetnek. Egyszer csak hallom, hogy a hátamra kötött kisbabáról beszélnek. Amikor túljutnak a cukiság kérdésén elkezdik vitatni, hogy elöl vagy hátul jobb-e hordozni. A fiú azt mondja: háton olyan, mint egy hátizsák, elöl meg mint egy ötkilós övtáska. A lány meg hogy biztos nem valami kényelmes neki. Idáig bírtam szó nélkül, mondtam, hogy ha nem lenne kényelmes, higgyék el, kiabálna, meg hogy amikor már nagyon nehéz elöl, akkor kell háton vinni. Még folytattunk némi okosító eszmecserét Dovi fogainak számáról és táplálkozásának változatosságáról, és ehhez képest az ő fogaik számáról (és nevéről) és az ő táplálkozásuk egészségességéről (a répa nyersen egészségesebb, de azt Dovi még nem tudja megrágni, mert csak 3 foga van) aztán elváltak útjaink. Nagyon édesek voltak.

Csak azt nem értem egyébként, hogy miért van az, hogy már a második gyerektől hallom, hogy a babák, amíg kicsik, babatápot esznek? Amikor az okoskönyv "szoptassunk vagy ne" fejezetét olvastam (és kiakadtam), mindig arra hivatkoztam, hogy dehát úgy tanulja a gyerek, hogy a babák az anyukájuk cicijéből szopnak tejet, akkor felnőttként miért nem az a természetes? Úgy látszik, nem mindenhol.