Okosodik

Dovi meghallotta a kapucsengőt, majd talpalt az ajtóhoz, és ott négykézláb várta míg Papa és Nagymama bejönnek.

A formabedobó nagy nyílásán gond nélkül bedobálja a formákat és a kis nyílásoknak is érti a lényegét, próbálkozik is, csak még nem megy. De láthatóan finomodnak a mozdulatai. Aztán persze van, hogy megunja az egészet, és inkább minél messzebbre hajítja a dolgokat, aztán meg utánuk mászik.

Kinyitja és becsukja az ajtót.

Ha hiányzom neki, nem csak kétségbeesik, hanem utánam jön a lakáson belül.

Kaptunk egy olyan botra karikákat ráhúzós játékot. Kétszer megmutattam neki, hogy hogy mennek rá a karikák a rúdra, aztán fogta magát, megpróbálta, és nekem csak egész kicsit kellett irányítanom a kezét. Aztán a karikákat is jól megkergettük.

Már nem feltétlenül vesz mindent rögtön a szájába. A könyveket néha lapozni is szokta.

Még mindig olyan hihetetlen, hogy néhány hónapja még csak egy kis batyu volt...