Érdekérvényesítésem

Dovi 5-kor kelt ma délután. Evés, játszó. Negyed hétre értünk le. Hétkor megjelenik egy ember (nálunk Mekk mester névre hallgat, valójában Samu), hogy akkor ő most bezárja a játszóteret. Most?! Máskor fél 9-ig itt vagyunk - mondom, és ki van írva, hogy sötétedésig van nyitva. Ez hat, akkor először körbemegy a többi helyen, aztán visszajön. Talán sejti, hogy nincs teljesen igaza? Hát jó, ez is valami. Fél 8-ra ér vissza. Gyanítom, hogy nem a sötétedés (ami ugye 9-kor van) vagy az egyik ház melletti állványzat (ami nappal is ott van, mégis erre hivatkozik) miatt kell ennyire sietni. Ő minden esetre feltűnően frissen borotvált, meg tiszta. Még a mosolygós álarcát is feltette már, ezért is ismerem fel nehezen. Épp mikor indulnánk ki, megjelenik az egyik barátunk, Albi, az anyukájával. Ők a játszóról nyíló házban laknak, szóval rajtuk keresztül ki lehet menni. Úgyhogy maradunk. Közben a mi szomszédaink megbeszélik Samuval, meg valami szerelőbácsival, hogy a kapu melletti házon keresztül is kimehetünk. Remek, az még közelebb van hozzánk. Még egy órát játszunk így, négy gyerek, három felnőtt a bezárt játszótéren. A két nagy pesztrálja Dovit, nekem alig van dolgom. Csak akkor kellek, amikor a csúszdára akarják felpakolni. A végére még a saját nevét is megtanulja (Dobi, néhány napja még Doi volt.) Amikor elmegyünk, a szerelő bácsi mondja, hogy bármikor maradhatunk zárás után, náluk mindig van valaki, aki kienged. Köszönjük. Viszlát! Iszát!