Apróságok

Nagyon erősen süt a nap. Amikor kimegyünk, Dovi sikítva menekül és mondja, hogy "vegyél fel, vegyél fel, süt a nap!!!"

Megkezdtük a bölcsibe szokást. Nagyon profik a gondozók, nagyon tetszik. Azért aggódom, hogy milyen lesz neki, hogy nem értik, amit mond. Írtunk egy rövid listát a fontosabb szavakkal, hogy mégis valami támpontjuk legyen. Olyan kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, amikor héberül megszólal majd.

Voltunk a boltban, jó drága minden. Majd be kéne mennünk Bét Seánba vásárolni. Kell egy edényszárító meg sámli, meg még egy csomó minden.

Ebédnél odajött egy néni, és magyarul kezdett velünk beszélni. Tel Avivban született, M.o-n még sose volt, a szülei magyarok.

Van egy nő, aki keramikus meg ilyesmik. Van egy műterme, de csak sötétben láttam, mert még sábesz volt. Majd még meglátogatom, és remélem, megengedi, hogy néha én is csináljak ott dolgokat.

És láttam ma egy mosható pelusos gyereket! De a testvérével volt, nem a szüleivel, úgyhogy nem tudtam bemutatkozni. Lassan én is előveszem a mieinket. Talán holnap kiderül, hogy hogy működik a mosoda pontosan. Lehet, hogy Dovira is azt kéne adni pár napig, mert a melegtől nagyon csúnya lett a bőre.

Lassan fogynak a dobozok, már szerintem minden kint van, amire most van szükségünk. Csak téli ruhák (amikre gondolni se tudok) és a Dovikonyha (ami később lesz kész) részei vannak még bent.

A sábesz is jó volt, de nem hiszem, hogy sokszor akarunk majd a heder ohelben enni este, mert Dovi már nagyon fáradt volt, és nem tudtam mit kezdeni vele. Otthon sokkal könnyebb lett volna. Amúgy kezd feloldódni, vannak ismerős emberek, helyek, tárgyak. Csak furcsa neki, hogy nem értik, amit mond. Tudja, hogy ez egy másik nyelv, de nem tudja hova tenni, hogy nem értik. Ő inkább megérti, hogy miről van szó, ha hozzá beszélnek.