Bölcsi hírek

Tegnap otthagytam Dovit a bölcsiben kb 10 percre. Nagyon sírt, aztán megnyugodott. Aztán mikor visszamentem, megint sírt, egészen amíg haza nem mentünk. És közben mondogatta, hogy azért sír, mert nélküle volt dolgom. Aztán megbeszéltük, hogy ma is megyünk, és ma is nélküle lesz dolgom. Erre ő, hogy akkor ő megint sírni fog. Mondtam, hogy szabad neki sírni, mert ez nehéz neki is, meg nekem is. Ma csak ketten mentünk, Eli itthon sírt Másikkal. Így könnyebb volt eljönnöm, mert tudtam, hogy itthon is kellek. De nagyon sírt és kapaszkodott szegény, mikor eljöttem. Aztán nemsokára hívtak, hogy minden rendben. A boltból jövet láttam is őket, ott sétált velük, nagyon cukik voltak. Egészen ebédig ott maradt, és mikor meglátott egyszer kért cicit, de aztán elvonta valami a figyelmét, és megebédelt, ls ragyogó arccal mesélte, hogy jó volt, és játszott és kirándult, és igazi bocikat látott és adott nekik enni füvet, mert azt szeretik. A gondozónéni meg videót csinált róla, hogy hogy játszik. Olyan profik, és annyira jó, hogy figyelnek rá is meg rám is.

(nem sok látszik belőlük, de csak telefon volt nálam, és nem mertem közelebb menni)

Tegnap még ráadásként itthon pucér fenékkel elkezdett szólni, hogy mikor kell pisilnie, és megy a lefolyóhoz.

Eli meg átfordult a hasáról a hátára.