Alakul

D: Bejövök, mert jött a bácsi-szomszéd.
E: De miért, ők is kedves emberek, szoktak köszönni.
D: De én nem szoktam köszönni, mert nem tudok úgy köszönni, hogy sájom.
E: De hát most mondtad, hogy sálom!
D: De azt úgy mondtam neked, hogy nem tudom azt mondani.

Innentől elég meddővé vált a beszélgetésünk. De voltam ma a bölcsiben beszélgetni, hogy hogy mennek a dolgok, és azt mondták, hogy már egyszer mondta, hogy ken. Meg egyébként az alapján, amit mesél, nagyon sok mindent megért. Ma azt mondta, hogy Ádi azt mondta neki, hogy majd meg fogja tanulni mondani, amit akar. Ez azért elég bonyolult mondat. És válaszolni még nem tud, de tényleg ért. Tiki, a másik gondozónő azt mesélte, hogy kérte tőle, hogy vigye oda neki a babát, de közben nem mutatta. És Dovi megcsinálta. Az egyetlen probléma, hogy mindig elálmosodik ebéd közben, és alig bírják ébren tartani. Kikérdezett az alvási szokásainkról. Nem talált benne semmi kivetnivalót, de nem értette, hogy miért olyan álmos Dovi. A délelőtti program a következő: 8 előtt fejlesztő játékok. 8-1/4 9-ig ima, éneklés stb. 9-1/2 10-ig reggeli, aztán udvar, aztán benti játék, aztán kirándulás a kibucban (tehenek, kecskék, nyuszik, gyümölcsök), aztán bent gyümölcsevés, mesehallgatás, ebéd, szabad játék, alvásra rákészülés, és alvás. Mondtam neki, hogy én alapból sem csodálkozom, hogy egy ilyen program végére elfárad, de mindezt idegen nyelven azért elég megerőltető. Erre azt mondta, hogy ja, tényleg, ebben lehet valami.