Nyelvi fejlődés

-Nézd, Dovi, gombák

-Azok nem gombák.

-Hanem?

-Hanem azok pitriot-gombák. És azok, amiknek nincs gombájuk, azok másfajta pitriotok. Azok kátán-kátán pitrot-gombák, azok a másikok meg gdolá-gdolá.

Ma pedig a rendelőben egy nénivel labdázott. Amikor dobta, mondta, hogy házák! (erősen). Aztán a néni sorra került. Jött egy bácsi, aki szintén labdázni akart vele, de ő állva, a néni meg ült előtte. Úgyhogy Dovi odaszaladt a székhez, rámutatott, és közölte, hogy po (itt). A bácsi megértette. 

Écbáot

Dovi azt mondta Elinek, hogy dáj (=elég). Megtanulta a lényeget.

D: Écbáot, écbáot, écbáot (=ujjak).
M: Hol van az ecbaot?
D: A bölcsiben.
M: A bölcsiben hol?
D: Az asztalnál
M: De melyik részed az écbáot?
D: A bölcsi részem.

Fél perccel később: hiányozik a Papa, hiányozik a Papa, hiányozik a Papa...

Most pedig mindkettő ordít, én meg felmondok.

A szabály, az szabály

Dovi már eleve fáradt volt, mikor megérkeztünk a boltba. Rögtön kinézett magának egy banánt, és meg is akarta enni. Én meg nem engedtem, mert elveim vannak. Előbb fizetünk, aztán eszünk. Az egész bolt minket nézett, úgy üvöltött. Mivel a banán a bolt bejáratánál van, kb semmit nem tudtam megvenni abból, amit akartam. Persze két kilométeres volt a sor. De Dovi szerencsére ahhoz elég hangos volt, hogy valaki előre engedjen. Még a pénztáros is közreműködő volt, még lett volna előttünk valaki, de ő a miénket kezdte lepakolni a szalagról. A banánt beblokkolta, kibontottam, odaadtam, az üvöltést elvágták. Itthon beszéltünk róla. Próbáltam úgy mondani, hogy értse. Pl: Dovi sírt, mert nem akarta megvárni, amíg kifizetjük a banánt. Olyanokat válaszolt, hogy Dovi sírt kicsit, meg Mama is sírt. Aztán jött a bölcsiben kapott játékrepülővel (!), hogy szoptassam meg. Aztán egyszer csak: "Dovi kifizette a cicit, úgyhogy szopizik belőle". Majd "Dovi kifizette a cicit a szájával, úgyhogy szopizik belőle".

Dovilogika

Múlt héten jött volna hozzánk játszani Dovi barátja, Igi. De reggelre lázas lett. Másnap vittünk neki Dovicseppet, hogy meggyógyuljon. Megbeszéltük, hogy ettől elmúlik a láza, és jöhet játszani. Dovi fel is sorolta, hogy rajzolni, meg Kisvakondot nézni tévében és könyvben. Aztán most Dovi lett lázas. Rögtön kérte is a Dovicseppet. De nem ám akárhogy: kibontott pelussal! Szerencsére azért szájon át gondolta, de a pucér fenékhez ragaszkodott. Aztán rájöttem, hogy az benne a logika, hogy ott mérem a lázát, akkor ott is kell meggyógyulnia. Azóta oda van készítve a lázmérő mellé a csepp, mert rögtön kéri, és még le se ment a torkán, már közli, hogy "meggyógyult a lázad".
Azért azon az elgondoláson még szeretnék csiszolni, hogy "eszünk Dovicseppet, meggyógyul a Dovi láza, és jöhet Mamához". Valahogy nem tetszik, ha azt gondolja, hogy lázasan nem jöhet hozzám.

Nem bírtam ki

Eredetileg össze akartam gyűjteni néhány aranyköpést Dovitól, és egyszerre posztolni, de ez annyira aranyos is, meg okos is, hogy meg kell osztanom veletek.

Mostanában a köldök a mániája, mindenkiét meg kell nézni, a sajátját is, és ha épp ruha van rajta, azonnal le kell venni, ki kell patentolni a body-t is.

Valamelyik nap szopizás után leltározott rajtam:

Pocakköldök, ciciköldök...

Hogy is van ez?

Dovi azt mondja: pirost. Aztán amikor én azt mondom, pirosat, akkor nem érti, de néhány alkalom után már úgy mondja. Aztán amikor az jön, hogy pelusat, és én azt mondom, hogy pelust, akkor látom az arcán, hogy most nem érti. Szegény. Nehéz ez a nyelv.

Ma elkezdett szerepjátszani. Cseréltük az ágyneműt, és közben lefektette a maciját aludni. Még puszit is adott neki. Aztán elege lett, és mérgelődni kezdett. Az a tippem, hogy az zavarta, hogy a maci szeme nyitva maradt. Aztán később be is pelenkázta. Először a földön, aztán fel kellett tenni a pelenkázóra is. Tettem rá még pelust is, de az nem tetszett neki. Leszedtük és inkább újra aludni vitte.