A szabály, az szabály

Dovi már eleve fáradt volt, mikor megérkeztünk a boltba. Rögtön kinézett magának egy banánt, és meg is akarta enni. Én meg nem engedtem, mert elveim vannak. Előbb fizetünk, aztán eszünk. Az egész bolt minket nézett, úgy üvöltött. Mivel a banán a bolt bejáratánál van, kb semmit nem tudtam megvenni abból, amit akartam. Persze két kilométeres volt a sor. De Dovi szerencsére ahhoz elég hangos volt, hogy valaki előre engedjen. Még a pénztáros is közreműködő volt, még lett volna előttünk valaki, de ő a miénket kezdte lepakolni a szalagról. A banánt beblokkolta, kibontottam, odaadtam, az üvöltést elvágták. Itthon beszéltünk róla. Próbáltam úgy mondani, hogy értse. Pl: Dovi sírt, mert nem akarta megvárni, amíg kifizetjük a banánt. Olyanokat válaszolt, hogy Dovi sírt kicsit, meg Mama is sírt. Aztán jött a bölcsiben kapott játékrepülővel (!), hogy szoptassam meg. Aztán egyszer csak: "Dovi kifizette a cicit, úgyhogy szopizik belőle". Majd "Dovi kifizette a cicit a szájával, úgyhogy szopizik belőle".