Kati

Egy hete hívott Vali.

Azóta se tudom elhinni.

Hogy lehet, hogy akiben ennyi élet volt, már nincs benne egyáltalán?

Hiányzik. Egy ideje nem láttuk egymást, és nagyon fáj, hogy már nem is láthatjuk.

El kell mennem a temetésre. Kicsit azért is, hogy a saját szememmel lássam, ez tényleg megtörtént.

Mindenfélék jutnak eszembe. Például, hogy amikor Elit meglátta volna, azt mondta volna, hogy "és szőke!". Hallom a hangját, ahogy mondja. Látom magam előtt.

Amikor a régi zsinagógai konyhában csinálta a szendvicseket, és Pisti mellette ült a sámlin.

Amikor az egész családnak elmondtuk, hogy Dovi érkezik hozzánk.

Aztán amikor csak Neki külön mondtuk, hogy Eli is érkezik. Azt mondta, kos lesz. Vagy bak?

Amikor Dovi briszére segített főzni. Egész nap a konyhánkban dolgozott. Jó volt együtt lenni.

Amikor epekövem volt, és csak főtt krumplit ehettem, és Ő még azt is tudta valahogy máshogy, valahogy finomra csinálni.

Látom, ahogy mozog, ahogy néz, ahogy van. Hallom, ahogy beszél. És mégsem.

Nem tudom megenni a tojáskrémet.

Nem, inkább nem is sírok. Inkább nem is hiszem el ezt az egészet. Úgy sokkal egyszerűbb.  

Csak kár, hogy úgy nem igaz. Még néhányszor meg kell néznem a fészbukot, hogy újra elhiggyem.

Olyan, mintha olyanba ütötte volna az orrát, ami nem rá tartozik. Ez a felnőttek dolga. Ez az öregek dolga. Neki semmi keresnivalója ott. Miért nem zavarják vissza?

Kati...

Alvás ügyek sokadszor

Eli fogzik. Ez azt jelenti, hogy kb 10 percenként ébred. Tegnap próbáltunk filmet nézni, de amikor már a harmadik ötperces nézést követte egy negyedórás visszaaltatás, feladtuk, és elmentem aludni. És aztán azt álmodtam, hogy valamit csinálok, és Eli 10 percenként ébred. Úgyhogy nem volt valami pihentető. Amikor elmúlt ez az álom, akkor elkezdtek felváltva ébredni, mert Elinek a foga fájd, Dovinak meg a hasa, mert nem hajlandó kakilni. Szerintem azért, mert jobban érdekli a világ, de ez már kezd nagyon gáz lenni, és nem tudom meggyőzni.

Szobatisztulás

Ez a poszt pisiről és kakiról fog szólni, akit zavar, az ne olvassa el.

Egészen két nappal ezelőttig Dovi hallani se akart róla, hogy pelus nélkül legyen, és wc-be pisiljen. Még fürödni is pelusban kellett. Pedig tudtam, hogy vissza tudja tartani, ha nincs rajta semmi. De ő annyira félt tőle, hogy bepisil, hogy nem akart pucér fenékkel lenni egy percre sem. Aztán tegnap előtt kértem, hogy cseréljünk pelust. De ő nem akart. Aztán azt találtam mondani, hogy aki a wc-be pisil, annak sose kell pelust cserélni. Én lepődtem meg legjobban, amikor közölte, hogy jó, akkor kér bugyit. Ráadtam. Azóta csak alváshoz vesz pelust.
Délután egy doboz gyönggyel kezdett játszani, de folyton szétszóródtak. Ezzel egy időben pelust akart volna venni. Aztán ahogy magyaráztam neki, hogy azért nem jó, ha a gyöngyök a földön vannak, mert Eli megfogja és lenyeli őket, rájöttem, hogy akár hangsúlyozhatnám is, hogy ő viszont nagyfiú, aki tud vele játszani. És hogy csak a bugyis nagyfiúk játszhatnak gyönggyel. Azóta nem fél nagyfiúnak lenni, és nincs baja a bugyival. Persze nem ér el mindig a wc-re, meg meg kell szoknia, hogy erre is figyelni kell. De ma már bugyiban ment a bölcsibe is. Találkoztam a bölcsinénivel ebéd után, még aludni se adtak rá pelust. Emiatt kicsit aggódom, félek, hogy ha bepisil, az olyan rossz élmény lenne, hogy visszavetné a dolgot. De hátha nem pisil be.
Amikor bepisil, viszont nagyon sír. Pedig egyszer se mondtuk neki, hogy baj lenne. Csak valahogy nem fér bele a rendbe, ami az ő fejében van a világról.


Érte mentem. Nem pisilt be. Hazafelé viszont igen, de nem akadt ki. Nem is sírt, csak mondta, hogy töröljük le a bicikliről. Aztán este még kakilt is, ami nagyon nagy szó, mert hiába kap minden nap hashajtót, több, mint egy hete nem sikerült neki. Tikivel aggódtunk, hogy mi lesz így, hogy kaki-gond is van, és pont most kezd szobatisztulni, de úgy látszik, inkább jó hatással van rá, mint rosszal.
 

Nyelvi fejlődés

-Nézd, Dovi, gombák

-Azok nem gombák.

-Hanem?

-Hanem azok pitriot-gombák. És azok, amiknek nincs gombájuk, azok másfajta pitriotok. Azok kátán-kátán pitrot-gombák, azok a másikok meg gdolá-gdolá.

Ma pedig a rendelőben egy nénivel labdázott. Amikor dobta, mondta, hogy házák! (erősen). Aztán a néni sorra került. Jött egy bácsi, aki szintén labdázni akart vele, de ő állva, a néni meg ült előtte. Úgyhogy Dovi odaszaladt a székhez, rámutatott, és közölte, hogy po (itt). A bácsi megértette. 

Kaki-dolgok

A bölcsiről szóló következő ömlengésemet olvashatjátok. Az úgy volt, hogy Dovi mostanában elég nehezen kakil. Bementem a bölcsibe, hogy Tikitől tanácsot kérjek. Azt sütöttük ki, hogy a lelki okok mellett az is biztos, hogy nem iszik eleget, és nem eszik elég zöldséget. És hogy megfigyelte, hogy mindig inkább kenyeret eszik. Felvetettem, hogy ha először csak zöldséget látna a tányérján, akkor talán jobban megenné. Erre Tiki mondta, hogy jó ötlet, és mostantól ezt fogja csinálni. De nem csak Dovinak, hanem mindenkinek, hogy ne legyen különbség. Szóval az a helyzet, hogy az egész csoport először zöldséget eszik minden étkezésnél, azért, hogy Dovi tudjon kakilni. (Ettől még nem tud, de ez egy másik kérdés)

Özönvíz

Úgy kezdődött, hogy kimostam egy csomó ruhát és pelust a szomszéd mosógépével. De ahogy beraktam mindent, és ráöntöttem a mosószert, elromlott. Illetve lehet, hogy hamarabb elromlott. A lényeg, hogy nem indult el. A gép ajtaja meg valami elektromos izével záródott, és a ruhák bent ragadtak. Az egész mosógépet szét kellett szerelni, hogy kiszabaduljanak. Szegény, azóta is itt áll darabokban az ajtó előtt. Einav megengedte, hogy náluk kimossuk harmadnap. Aztán elkezdett esni az eső. Éjjel Másik behozta őket. Aztán a mosodából is visszajöttek a ruhák. Kiderült, hogy tök normális, hogy a zacskóba rakott ruhák télen nem száradnak meg. Mivel a szárítónk a ház falára van szerelve, és nincs fölötte tető, egyéb kreatív megoldásokhoz kellett folyamodnunk. A szárító letakarása viaszosvászon terítővel nem hozta a várt eredményt. Ellenben a ruhák zuhanyfüggöny rúdjára akasztása és egymáshoz csipeszelése egész jól működött. Amikor végre minden megszáradt  feladtuk, és nyirkosan mindent elpakoltunk, kiválogattuk, hogy melyik ruhákon nincs még szám, és két nagy zsákba gyűjtöttük. Az egyik már ott is van a mosodában. Még a mostani szennyes egy részében nem volt szám, azt is kimostam a pelusokkal (a másik szomszéd mosógépében), és hamarosan azok is elmennek a számozóba. Akkor minden ruhán lesz szám, és amin van szám, azt nem kell a zacskóba tenni. Amit nem kell a zacskóba tenni, az pedig megszárad.

Jó lenne...

...ha nem minden reggel azzal kezdenénk az ulpánt, hogy megbeszéljük a híreket, és újra átismételjük a szavakat. Minden alkalommal ugyanazokat. Merénylet. Gyilkosság. Megölni. Megsebesülni. Terrorista. Meghaltak.