Úgy kezdődött, hogy kimostam egy csomó ruhát és pelust a szomszéd mosógépével. De ahogy beraktam mindent, és ráöntöttem a mosószert, elromlott. Illetve lehet, hogy hamarabb elromlott. A lényeg, hogy nem indult el. A gép ajtaja meg valami elektromos izével záródott, és a ruhák bent ragadtak. Az egész mosógépet szét kellett szerelni, hogy kiszabaduljanak. Szegény, azóta is itt áll darabokban az ajtó előtt. Einav megengedte, hogy náluk kimossuk harmadnap. Aztán elkezdett esni az eső. Éjjel Másik behozta őket. Aztán a mosodából is visszajöttek a ruhák. Kiderült, hogy tök normális, hogy a zacskóba rakott ruhák télen nem száradnak meg. Mivel a szárítónk a ház falára van szerelve, és nincs fölötte tető, egyéb kreatív megoldásokhoz kellett folyamodnunk. A szárító letakarása viaszosvászon terítővel nem hozta a várt eredményt. Ellenben a ruhák zuhanyfüggöny rúdjára akasztása és egymáshoz csipeszelése egész jól működött. Amikor
végre minden megszáradt feladtuk, és nyirkosan mindent elpakoltunk, kiválogattuk, hogy melyik ruhákon nincs még szám, és két nagy zsákba gyűjtöttük. Az egyik már ott is van a mosodában. Még a mostani szennyes egy részében nem volt szám, azt is kimostam a pelusokkal (a másik szomszéd mosógépében), és hamarosan azok is elmennek a számozóba. Akkor minden ruhán lesz szám, és amin van szám, azt nem kell a zacskóba tenni. Amit nem kell a zacskóba tenni, az pedig megszárad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése