Megint egy olyan történet, ami elmesélve már vicces...

Tegnap elindultunk kirándulni két napra. A terv az volt, hogy bérelünk autót, elmegyünk északra, először a Naot cipőgyár boltjába, ahol állítólag olcsóbban lehet jó cipőket venni, aztán megkeressük a kempinget, és ha marad idő, kirándulunk kicsit. Másnap meg szintén kirándulunk, aztán elmegyünk Cfátra, utána a Holttengerhez, ott is kempingezünk, másnap vagy kirándulás, vagy Maszada. Ezt a harmadik napi dolgot szerencsére elvetettük, főleg mert csak azért volt benne a programban, mert Steph barátnőjét érdekelte (senki mást). Jajj, az a lány annyira tipikus turista! Na szóval egyrészt a cipőbolt azért annyira nem volt olcsó. Mindegy, hatalmas lelki vívódás után vettem egy kirándulós szandált, mert nem volt miben kirándulnom, és még máskor is megyünk.
Ja, és persze háromszor mentünk végig egy útszakaszon, mire megtaláltuk a boltot, mert az izraeliek nem képesek elirányítani az embert értelmesen.
Aztán megtaláltuk valahogy a kempinget is, ahol közölték velünk, hogy kb 5 perc múlva egy 100 fős 16 évesekből álló csoport érkezik. Na, persze. Akkor vagy nem alszunk az éjjel, vagy keresünk másik helyet. El is indultunk, és kb 2-3 óra múlva visszamentünk az eredeti helyre, mert sehol máshol nem találtunk semmit. Azért kerestünk valami tőlük távol eső helyet. De persze akkor már sötét volt, úgyhogy nem volt könnyű felverni a sátrakat, különösen, hogy a hozzájuk való botok el voltak törve. A két darab négyszemélyes sátorból egyet össze tudunk hozni valahogy, de hatan voltunk rá. Ketten az autóban aludtak. Ez azért jó, mert a hostelből kértük kölcsön a cuccot.
De a másnap nagyon jó volt, nagyon szép helyen kirándultunk:
(Ezt a képet nem én csináltam, azért ilyen homályos...)

Ilyen virágok voltak.Először ilyen messziről láttuk.


Aztán ilyen közelről. :) Meg bele is mentünk és fürödtünk a halakkal, de arról nincs képem.
Aztán elmentünk Cfátra, ahol ezek az amerikaiak megőrültek, főleg Nikki. Komolyan, próbáltam minél messzebb kerülni tőlük... Egyszercsak mint egy őrült elkezdett kiabálni, hogy látom-e azt a képet ott. Reméltem, hogy nem arra a giccses Siratófal képre gondol, ezért háromszor visszakérdeztem. De ténylge arra gondolt. Mondtam, hogy nekem nem tetszik. Erre Steph: "Dehát ez művészet!" Ááááá. Azért aranyos lány...
És ők is ott laktak: