Eszterke és az órák

Az úgy van velem, hogy egy idő után minden órám megáll. De nem csak simán megállnak, hanem lelassulnak, eleinte csak egy-egy órát pihennek, aztán kettőt is. (Ez nem túl kellemes, ha nem veszem észre, hogy épp állnak, csak azt hiszem, hogy egy órával korábban van.) Később napokra, majd hetekre megállnak, aztán több lesz a pihenőidejük mint amennyit dolgoznak, végül teljesen felmondják a szolgálatot. Nem értem...
A pontosság (haha) kedvéért van egy órám, ami nem állt meg, csak elveszett a hátlapja, és nem kaptam hozzá újat, pedig hetekig lakott az órásnál, aki állítása szerint próbált keresni, de nem talált.

Két hete pénteken vettem egy szép új órát. Digitálisat, hátha azzal másképp lesz. Nem is állt meg, mert el sem indult. Visszavittük. Következő kedden Andival bejártam a Westendet, ami nagyon elfárasztott és felidegesített a tömeg miatt. Nem igazán volt olcsó és tűrhető kinézetű óra, volt néhány 6000-ért, de azt sokallottam, úgyhogy még nézelődtem. Végül találtam egy 4000-os, fekete-fehér, merev fémszíjú, kicsit nehéz, de jól kinéző órát. Még aznap héberóra közben szétesett a szíja... Szerintem a többiek elmondták neki, mire számíthat, és feláldozta a szíját, csak hogy ne hordjam. :( Egy csomót szenvedtem, hogy visszategyem, de a rugó folyton kiugrott. Végül este Pistinek sikerült visszatuszkolni. Két napja volt a helyén, amikor megintcsak héberen újra kiugrott. Tényleg semmit nem csináltam vele, csak felvettem... Erre olyan mérges lettem, hogy bementem a Jeans Clubba, és megvettem egy tök jól kinéző, egyszerű órát 2000-ért, ami azóta is tökéletesen működik (remélem, nem ezzel az irománnyal rontom el). Majd lenyugodtam, és elhatároztam, hogy elmegyek az óráshoz, és minden órámat elviszem, aminél van remény, hogy működhet még. Legfeljebb mindet megcsinálja, akkor kihúzom velük egy darabig. :)

Esztergom, Nórigom

Voltunk Nórival Esztergomban 4 napig. Tulajdonképpen Búbánatvölgyben volt a szállás, ez 5 km Esztergomtól. Hétfőn indultunk, rögtön Nóri anatómia vizsgája után. Amint odaértünk, szembesültünk vele, hogy nem, hogy nem vagyunk egyedül, de egy óriási gyerekcsapattal kell osztoznunk a panzión. Másnap, amikor a reggelinél próbáltunk valami ehetőt kihalászni az én kóser, és Nóri szuperegészséges gyomra számára, azt is megtudtuk, hogy nagyszerű társaságunk a Lauderből érkezett.
Kedden, mivel Nózi még nagyon fáradt volt a sok tanulás meg a vizsga miatt, végig a szálláson voltunk, pingpongoztunk, filmet néztünk, pihentünk, szidtuk a mai fiatalság ott megjelent képviselőit.
Szerdán be akartunk menni Esztergomba, de végig esett az eső, úgyhogy megintcsak filmeztünk... Meg kihasználtuk az ajnlatban szereplő egy órás ingyenmasszázsunkat. :)És vártuk, hogy a gyerekek elhúzzanak végre... Ezt délután meg is tették szerencsére.
Aztán késő délutánra elállt végre az eső, úgyhogy úgy döntöttünk, bebiciklizünk Esztergomba, hogy legalább csináljunk valamit. Elő is kerültek a biciklik a panzió raktárából, csak hát a gumijuk volt enyhén lapos, és érdekes módon ezen a múlt ezredből előkerült pumpa sem tudott segíteni. Végül busszal mentünk, de persze már semmi nem volt nyitva, úgyhogy megnéztük a Dunát, megetettük magunkat az ottani szúnyogokkal is, vártunk sokat a buszra, és hazamentünk. Este találkoztunk egy francia fiúval (Igi), aki biciklivel járja be Európát. Majdnem két hónapja úton van, el is mesélte, hogy merre járt már, és mik a tervei. Nagyon büszke volt rá, hogy mennyi embert ismer meg a különböző helyeken, de valahogy szinte végig ő beszélt.
Másnapra sikerült a hatalmas laposgumi-problémát megoldani, úgyhogy felülhettünk két csodálatos és nagyon kényelmetlen fiúbiciklire. Még egy lakatot is kicsikartunk a panziósokból. :) Végül egy gyönyörűszép bicikliúton jutottunk el Esztergomig, ahonnan átmentünk Párkányba, amiről megállapítottuk, hogy elég kicsi. Aztán vissza Esztergomba, vettünk ajándékot Maminak, fülbevalót Nórinak, nyakláncot nekem. :) Két apáca valamiért mindenáron tőlünk akarta megtudni, hogy merre van valami kegytárgybolt, és mikor mondtuk, hogy nem tudjuk, még tovább társalogtak velünk, de a tanácsunkat (hogy kérdezzék meg az árusokat) nem fogadták meg. Elég hamar visszaértünk a szállásra, úgyhogy rávettük magunkat, hogy szaunázzunk (csak mi ketten voltunk). Közben azzal vigasztaltuk magunkat úgy kétpercenként, hogy ez mennyire egészséges... És a nap méltó befejezéseként kiderült, hogy Nóri anatómiája ötös lett.
Itt örül:

Bogi, a csodakutya

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Bogi. Csak így, Bogi.
Bogi, aki mindig ugatott, mert ezzel palástolta félelmét. Mert úgy gondolta, hogy veszély van, neki pedig meg kell védeni a családját. Ő egy igazi házőrző, aki nem bújhat az asztal alá. Az ő felelőssége, hogy mindenki biztonságban legyen.
Bogi, aki sosem kuncsorgott szeretetért, mert tudta, hogy ez nem egy olyan dolog, amit kérésre lehet kapni.
Bogi, aki mindig hűséges volt, mert szeretett, és mert tudta, hogy van rosszabb élet is.
Bogi, a bölcs kutya, aki értette az életet.
Bogi, a legkutyább kutya, akiben minden benne volt. Ha házat kellett őrizni, biztonságban voltunk. Ha terelni kellett, nem lehetett megállítani. Ha játszani vágytunk, hősiesen tűrte. Ha baj volt, vigasztalt.
Bogi, akit megmentettünk a használtkutya-piactól.
Bogi, aki a nálunk töltött első heteiben megharapta az ingatlanközvetítőt, mert az behatolt a területére.
Bogi, aki világéletében ugatta a tengerimalacokat, de amikor Pamacs beteg lett, minden akadályt leküzdve bemászott hozzá, és megnyalogatta.
Bogi, aki amikor először lopott az asztalról májkrémet, büszkén hozta mutatni a zsákmányt.
Bogi, aki amikor névjegyet tettünk a kaputelefonba, és leakasztottuk a kagylót, hátha úgy nem hallatszik az ugatás, egyenesen a mikrofonba kiabálta, hogy ne jöjjön senki az ő területére, és ezt az egész utca megjegyezhette.
Bogi, aki még iskolába is járt, és a családból egyedül tudott lábnál jönni és szót fogadni, de önálló személyisége volt, és ha valamit el akart érni, azt sikerült is neki. 
Bogi, aki nem feltétel nélkül engedelmeskedett, hanem elgondolkozott a parancsok értelmén, ezzel nem kevés nehézséget, aggódást, kergetőzést és sötét utcákon való keresgélést előidézve.
Bogi, akit egyszer görkorcsolyával sétáltattam, és jól hasraestem, amikor a fűben nyargalt tovább.
Bogi, aki annyira imádta a tavasz illatát, mint én.
Bogi, aki az utolsó perceiben is csak szeretett és aggódott. Elfáradt, és elbúcsúzott. Nem volt kire rábíznia minket, de remélte, hogy helyesen nevelt, és most már nélküle is tudunk magunkra vigyázni.
Bogi, akit nagyon szeretünk...

Az első új bejegyzésemmel rá akartam emlékezni.