A lila

Az úgy volt ezer négy és fél évvel ezelőtt, hogy az esküvői készülődések egy időben zajlottak a lakás magunkra igazításával (meglepő módon). De kissé elcsúsztunk a dolgokkal (szintén meglepő), és akkorra is maradtak elintéznivalók, amikor már az esküvő előtti egy hetet töltöttük egymástól teljesen külön. Mert hogy ezt így szokás. Az ugyan nem szokás, hogy az ifjú pár nem is telefonál egymással, de mi ezt is magunkra vettük, merthogy ingyen beszéltünk egymással, és egész nap a telefonon lógtunk volna. Akkor mi értelme is van az egésznek? Mint kiderült, ez nem volt teljesen hülye ötlet. Szóval maradt néhány elintéznivaló. Például rájöttünk, hogy nincs fotós az esküvőre. De honnan szerezzünk fotóst 5 nappal az esemény előtt, lehetőleg minél olcsóbban? Amikor ebben a témában egyeztettünk, épp az igazítandó lakásban tartózkodtunk szócsövemmel és hűséges kísérőmmel, a húgommal. Így ő beszélt Másikkal. Szerencsére. A sokadik kör telefon, árajánlat, jó-lenne-de-nem-érek-rá után a következő (vagy legalábbis ehhez hasonló) beszélgetés zajlott le.

Másik: Akkor most mi legyen?
Én Nórinak: Nem tudom, fogalmam sincs, különben is elegem van, oldja meg!
Nóri Másiknak: Eszter azt kéri, hogy légy szíves próbálj meg valamit kitalálni, neki nem jut eszébe semmi.

Ezzel a családi béke első körben megóvódott. Csakhogy az utolsó hét feladatai közé tartozott például a hálószoba kifestése (mert azt beláttuk, hogy azt is kitapétázni nem leszünk képesek). Azt nem vetem Másik szemére, hogy a színek kiválasztása az én feladatom volt, elvégre festő volnék, vagy mi. Ő csak annyit mondott, hogy ne legyen lila. Kitalálhatjátok, lila lett. Szintén telefonos közvetítés útján értekeztünk, én a boltban, kezemben a színminták, úgy próbáltam neki elmagyarázni, hogy az a szoba sötét, szóval világos szín kell, de nem nagyon tört, mert az is sötétít. Nem is nagyon sárga, mert az nem illik a hálószobába. Világoszöld pedig a kórházakban van, a kék meg hideg, és amúgy is folyton fázunk. Nekem meg minden vágyam, hogy két különböző szín képviselje magát a falunkon, szóval igazán nem marad más lehetőség, mint a világos lila-halványsárga párosítás. Nem volt mit tennie. Azért én izgultam, hogy tetszeni fog-e neki. Állítása szerint igen, de ezt a történetet azóta mindenkinek el kell mesélni.

Namármost. néhány hete jöttek az (ikszedik csapat) ablakosok. A hálóban is kicserélték az ablakot, szétverték a falat, úgyhogy le kell festeni. Újra kellett venni a lila festékből, mert az előző maradéka (érdekes) megromlott. Nagy nehezen kinyomoztuk, hogy honnan volt a festék, szegény Mamit kértem meg, hogy menjen el, mert én nem tudtam hazahozni, Másik meg nem ért rá semmikor sem. (végül az ablakosok nem jöttek aznap, de ez egy másik történet) Szerencsére nem kellett nagy adagot venni. A színt azon kívül, hogy szép világos lila, onnan tudtuk, hogy az előző doboz (még jó, hogy megvolt) tetejére volt írva egy hosszú kódszám. Mami ezt megmutatta a boltban a népeknek, akik rögtön tudták, miről van szó, és nekiálltak keverni.
Erre a dobozra viszont a hosszú kód mellé a szín nevét is felírták: Violet surprise...