A fülében, egyrészt. Másrészt abban, hogy folyton megfázik. Jó, tudom, két megfázást még nem lehet folytonnak nevezni, de ha ez a kettő az ember összesen három és fél hónapos életében történik, az lássuk be, kicsit sok. A délutánt háromféle pozícióban töltötte: a kezemben sírás, szopizás és rajtam alvás. Ja, és hanyatt fekve, mikor a két kúp valamelyikét nyomtam bele éppen. Egy ponton úgy nézett ki, hogy ha a hűtőben lévő kaják nem főzik meg magukat, akkor nyers halat fogunk enni egész Sávuotkor (vagyis szombaton, vasárnap és hétfőn) vajas bárchesszel és maximum nyers krumplival. Aztán 7 körül elaludt a fekve evés után, úgyhogy fel tudtam kelni mellőle, és néhány dolgot megcsináltam 9-ig, amikor is felébredt. (Itt kell megjegyezni, hogy már néha nem kell hasra fordítani, hanyatt fekve is tud aludni.) Azóta kétszer szívtuk az orrát, nem sok hatással, mert újra bedugul két perc alatt, kapott a múltkori orrcseppből, Másik épp az infralámpát szereli, mert még drága jó édesapám szerelésének a nyomait őrzi, és mint ilyen, nagyjából életveszélyes.
Azt most nem feszegetem, hogy házasságunk eddigi négy és fél évében, amikor csak én használtam a lámpát úgy nagyjából kéthavonta, miért nem jutott eszébe egyszer sem, hogy megszerelje. A kis Darth Vader pedig egyelőre nyugodtan hintázik és a fura elefántjával (Másik szerint orrszarvú, de erről majd máskor) dumál. Én ringatom. Szóval teljes családi idill. Amúgy nagyon vicces, ahelyett, hogy a száját
jobb híján levegővételre használná, inkább jól betömi a kezével.
Most fél 11. 6-7-ig aludt. Valószínűleg az éjszaka további része is hasonlóan idillikusan fog telni. Gyermek önfeledten játszik, apuka a gép előtt a maradék munkát csinálja, anyuka a üveges szemmel kíséri figyelemmel a gyermek legújabb mutatványait, a két utóbbi feje egyre jobban kókadozik, az előbbinek pedig esze ágában sincs elfáradni, elvégre végre jól van, nem lázas. Csak szörcsög, mint tudjuk. Ennek örülünk is. Még mindig inkább a fejlógatós bámulás a játszó gyerek mellett, mint a lázasan üvöltő gyerek hurcolása a lakásban, és eredménytelen vigasztalása.
(Egyébként szerintem engem szívat azzal, hogy mikor olyan ünnep lenne, hogy ki tudok lépni vele a lakásból, akkor fogja magát, és megbetegszik.
Na jó, a múltkori nem teljesen az ő hibája volt, akkor oltást kapott. Azért az egész éjjeles tikvás tanulásnak nagyjából búcsút mondhatunk. Mi ketten legalábbis. Másikat azért elengedjük, hogy okosodjon. Aztán ha hazaért a reggel 4-es minjenből, és aludt is, jól kifaggatjuk, hogy miket tudott meg. Mi meg megyünk délelőtt a bétsálomba palacsintázni...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése