A laza anyuka, aki lenni akartam

Ezt a plecsnit kaptam magamtól. Kijelenthetem, hogy elértem, amit akartam a szoptatás terén. Még egyetlen hiányosságom volt az utóbbi hetekben, mégpedig a hordozóban szoptatás. Néztem róla számtalan videót a youtube-on (igen, ilyen is van), gondolkoztam, próbálkoztam, de sehogy se sikerült kitalálnom, részben anatómiai okok miatt. (Értsd: nehezemre esett az "ereszd le a gyereket a hordozóban, amíg kényelmesen hozzáfér a melledhez" utasítás követése. Ha addig eresztettem volna, kiesik a hordozóból hátrafelé a lábam között.) De múlt héten egyik nap alvás és evés után elmentünk vásárolni. Babakocsival, hogy tudjam hozni a cuccokat. Aztán Dovi egyre nyűgösebb lett. Egy darabig próbáltam nyugtatni, énekelni (itt jöttem rá, hogy majdhogynem egyik dalunk sem utcaképes, a jelen politikai körülmények között, ugyanis mindegyik vagy héberül van, vagy enyhén mozgalmi jelleggel bír). Aztán már ez se segített, úgyhogy feladtam, hogy le tudok majd hajolni az alsó polcokhoz,  és betettem Dovit a hordozóba. De ez se volt jó neki. Rá kellett jönnöm, hogy hiába evett indulás előtt, ez a  gyerek bizony éhes. És torkaszakadtából kiabál. Nem volt mit tennem. Mondtam Dovinak, hogy nem ehet a Spar közepén, legalább várja meg, míg kiérünk a szélére. Hirtelen nem volt időm sokáig gondolkozni, a kábeleknél lyukadtunk ki. Gondoltam, aki ilyet akar venni, csak nem a Sparban fogja. Aztán ahogy meglazítottam a köteleket, és elkezdtem a műveletet (mármint a felcsatlakoztatást), megjelent valaki a hátam mögött, és valahogy nagyon érdekelte, hogy mit csinálok, nem győztem elfordulni. Aztán amikor már fenn volt a gyermek, akkor könnyebb lett, de ebben a mei tai-ban nem nagyon lehet betakarózni. Ezen még fejlesztenem kell, mert így nem tudtam közben vásárolni, hanem meg kellett várnom, mire befejezi. Jaj, miért is nem valami érdekesebb területet választottam? Kábelek... Pff... Persze mire befejeztük, már vagy hárman-négyen érdeklődtek a kábelek (!) után, úgyhogy ahhoz is kellett a helyezkedés, hogy leszedjem Őmedveségét. De hát tudjuk, hogy az életben csak az a fontos, nem árt, ha korán megtanulja az a gyerek.

u.i.: ja, még a menet közben kézben tartva szoptatás hiányzik a listámról. Illetve egyszer-kétszer már volt olyan, de csak pár lépést tettünk meg így. Mindegy, azért már úgyis csak egy pluszjel fog járni külön.