Eszterke intézkedik

Az úgy volt, hogy kezdek rájönni, hogy mégsem akkora hülyeség a babakocsi. Illetve ezt eddig is tudtam, arra kezdek rájönni, hogy mi is tudnánk használni. Tegnap valaki kérdezte, hogy miért szeretem annyira a hordozót, és kb a második mondatban  már azt taglalta, hogy mi minden lelki nyomorom van, hogy nem használok babakocsit. Illetve ő valószínűleg nem gondolta elítélendőnek, hogy nem bírok elszakadni a gyerekemtől még ilyen távolságra sem, és nem bírom a leválást stb. Csak manapság olyan pejoratívan hangzik, ha valakinek szüksége van valamire, és ezt el is ismeri. Mindenesetre nekünk -mindkettőnknek- jól esett/esik ez az átmenet a teljes szimbiózis és a külön élet között. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel könnyebb a hordozóval felszállni a buszra.
Viszont Dovi egyre nagyobb. Ez azt jelenti, hogy egyre kisebb távon bírja a súlyát a vállam, de azt is, hogy egyre messzebbre lát, egyre jobban le lehet kötni beszéddel, énekléssel, játékokkal. Vagyis ha a babakocsiban ül, akkor is tudja, hogy ott vagyok.
Szóval nem mondom, hogy teljes mértékben áttérünk, de van, amikor jól jön. Meg ha még ennél is nagyobb lesz, akkor már rendesen lehet majd háton hordozni. Mert most fel tudom tenni, el is alszik, meg nekem is kényelmesebb, de ha valami baja van, nem tudok csinálni vele semmit. Majd ha jobban tudok vele beszélni, meg az utca közepén is le tudom szedni a hátamról, nem csak az ágy fölött, akkor majd ezzel is kiegészül a repertoár.
Tehát elhatároztam, hogy leporolom a kölcsön babakocsit, és használatba vesszük. Csakhogy két kereke lejár, és jelenleg úgy kétlépésenként kell visszarugdosni őket a helyükre. Így elég fárasztó haladni, bár tagadhatatlanul kihívásokkal teli. Még múltkor bementem a bicikliszervizbe, becsületükre váljék, próbálkoztak, de nem sikerült megoldaniuk a problémát. Valami rugós fém izé hiányzik. Aztán ma mikor máskor - merthogy holnapra nagyon kéne a babakocsi, mert Nózival szülinapi bevásárlást rendezünk elkezdtem kutatni babakocsi szerviz után. Sorban felhívtam őket telefonon, nehogy a nagy túra végén ne csinálják meg.

Első hely:
-Jónapot kívánok, van egy babakocsim, aminek lejön a kereke.
-Milyen márkájú?
-Hm. Vip. (ez van ráírva, semmi más)
-Micsoda?
-Vip.
-Hát olyat mi nem vállalunk, csak az általunk forgalmazott márkákat. Chicco stb. (itt felsorolta)
-Tudna akkor ajánlani valakit, aki megcsinálja?
-Nem, mi nem vállaljuk.
-Értem, köszönöm, azt kérdeztem, mást tud-e ajánlani, aki esetleg.
-Hát nem, fogalmam sincs.
-Köszönöm, viszonthallásra.

Második hely:

Nyitva tartás:
Hétfő (az ma van): részleges

-Jónapot blablabla, ugyanaz.
-Hát ezt így látatlanban nem tudom hölgyem, be kéne hozni, majd akkor meglátjuk.
-Jó, és nyitva vannak ma?
-Hát gondolom, hogy az internetről talált ránk, ott ki van írva a nyitva tartás is.
-Igen, az van írva, hogy ma részleges. Tehát?
-Ja, ma már nem, most el kell mennem.
-Jó, köszönöm, viszonthallásra!

Harmadik hely:
- Jónapot blablabla
- Valamit biztos tudunk kezdeni vele.
- Jó, akkor viszem, köszönöm.

Kitalálhatjátok, melyik nyert. Felkerekedtünk, Dovi a hordozóba, kocsit tolom, kétlépésenként kerékrugdosás. Kicsit féltem, hogy hogy fog felkerülni a cucc a villamosra, de gondoltam, megkérek valakit. Előtte majd jó alaposan visszarugdosom a kerekeket, nehogy ott essenek le. De épp a villamossal egyszerre értünk oda, úgyhogy nem volt ilyesmire idő. Gyorsan ellenőriztem, hogy nem olyan vészes a helyzet, majd egy fülhallgatós fiatalembert megkértem, hogy segítsen. Fel is tettük azt a nagy lovat, én konstatáltam, hogy megvannak a kerekek, majd egyszercsak a jobb hátsó elszabadult, és legurult a villamosról. Szerencsére valaki odalent felugrott és visszaadta, különben nem tudom, mit csináltam volna egy háromkerekű babakocsival, hasamon egy gyerekkel... Aztán becsukódtak az ajtók, de amilyen szúrós pillantásokat kaptam azért az elgurult kerékért! Pedig láthatólag rajtam volt a gyerek, a kocsiban egyedül a táskám volt, csaknem azt féltették annyira. Félhangosan elejtettem, hogy a szervizbe megyünk, de akkor meg úgy csináltak, mintha ott se lennék. Na mindegy, leszálláskor is megkértem valakit. Szerintem egyébként az emberek szívesen segítenek, csak nem szeretnek beszélgetést kezdeményezni. Szóval ha megkérem őket, már mosolyognak is. Mégiscsak jó érzés, hogy szükség van rájuk.

Aztán nagy nehezen elértünk a szervizbe (két lépés-egy rúgás, fél kézzel kormányzás) A szerelő kedves, udvari műhely, kutya, mindent javít, aminek kereke van. Azt mondta, olyan rugós izét nem lehet kapni, úgyhogy csak olyanra tudja csinálni, hogy fix legyen a kereke, és nem lehet majd leszedni. Merthogy ezt most le lehet. Hát azt még túl fogom élni. Nem nagyon tudok olyan élethelyzetet elképzelni, amikor egy kerék nélküli babakocsira lesz szükségem. Viszont csak csütörtökre lesz kész, úgyhogy holnapi bevásárlókörútra nincs babakocsink. Szereznem kéne valamit kölcsön. Nem szeretném, ha a Nagy Szülinapi Közös Testvéres Vásárlás amiatt lenne rövidebb, mert nem bírja a vállam a gyerekhurcolást.