A hasmenés és a mosógép esete (nem a boncasztalon)

Avagy miért van az, hogy akkor nem lehet használni a mosógépet, amikor legjobban kéne?
Dovi nagyjából túl van élete első fosós-hányós vírusán, a múlt hét óta felhalmozott ruhák meg áznak a lavórban. Szegényke nagyon rosszul volt, nem tudott enni, láza is volt, fájt a hasa, és én nem tudtam neki segíteni. Ma eljutottunk odáig, hogy majdnem egy egész üveg bébiételt megevett egész napra elosztva. Ezen kívül szerencsére szopizik. És ma este már nem kakilt a kádba. Szerezz örömet a macskának... Tegnap azért iszonyú édes volt: ült a kádban én meg a kád mellett, de nem láttam bele a vízbe. Egyszer csak azt mondja: kaki. És tényleg! Még jó, hogy az elején beszappanoztam, csak gyorsan ki kellett kapnom, és kész is volt a fürdés. Amúgy nagyon beindult a beszéde, mindent elismétel, és meg is jegyzi a dolgokat. Amit nem tud kimondani, az vagy labda (táptá), vagy banán (banná). De nagyon jól megy az alma (ama), és nagyon tetszik neki a "talpa" is, amit törölközéskor szokott mondogatni. Ma szopizáskor meg azt játszottuk, hogy ő mutogatott rajtam, nekem meg mondani kellett, hogy "orra", "cic", "orra", "cici"...