Mérges

Dovinak hasmenése van. Úgy kb két hete. Nem tudjuk, mitől. Mivel nem múlt el, felhívtam az orvost. Azt mondta, ne adjunk neki tejterméket legalább egy hétig, plusz probiotikum. És ha kell tápszerrecept, akkor ír, menjek el érte. Nem tudom, mi köze a tápszernek a hasmenéshez. De én valami miatt (talán mert ezen is gondolkoztam) inkább megosztottam vele, hogy még szopik, de én babát várok, és most ami kevés tej termelődik, az kolosztrum, ami tud ugye hasmenést csinálni (mert arra -is- találták ki, hogy kihajtsa a mekóniumot az újszülöttek beleiből). Erre azt válaszolta, hogy hát amúgy se ajánlott ilyenkor szoptatni, úgyhogy jó lenne elválasztani Dovit. Valami belém nevelt udvariasság és az, hogy még máskor is kell beszélnem a nővel megakadályozta, hogy nagyon elküldjem a francba. Csak annyit mondtam neki, hogy megbeszéltem az orvosommal, aki azt mondta, hogy amíg minden rendben van, addig semmi akadálya (ez azért csúsztatás, mert az orvos semmit nem reagált, teljesen természetesnek vette a dolgot). Erre ő, hogy akkor el tetszik dönteni.
Annyira rosszul esett! Nem is az, hogy más a véleménye, még ha az én "véleményemet" tudományos kutatások és sok ember gyakorlata támasztja is alá, meg igazából konkrétan semmi meglepőt nem mondott, mert tudom, hogy általában mi a hozzáállás ebben a témában, és tulajdonképpen nem is olyan nagy dolog. De mégis nagyon bánt. Valószínűleg a hormonjaim is rátesznek egy lapáttal. Csak azt nem értem, ha kérdezek valamit, akkor miért valami másra kell válaszolni, és ezzel rögtön minősíteni is?