Összegzés

Beerot Yichak: Nagyon jó, hogy közel van Tel Avivhoz, mert több a munkalehetőség, és a rokonok is arra laknak. Kedvesek voltak, és úgy tűnt, hogy akarják, hogy oda menjünk. De még nem döntöttek, hogy egyáltalán fogadnak-e valakit. Ha mi biztosra mondanánk, akkor valószínűleg fogadnának. De 4-5 éve nem voltak náluk új olék, nincs helyben ulpán, csak Petah Tikván vagy Tel Avivban. Ez olyan szempontból jó, hogy sokkal több lehetőségből választhatunk (időbeosztás és tudásszint alapján), viszont nagyon sokat kéne utaznunk minden nap. Ez egyrészt eléggé kivonna minket a kibuc közösségéből, másrészt nem tudom, hogy lenne megoldható egy 7-8 hónapos babával, akit ha be is adok bölcsibe, nem szeretnék egy másik városban lenni, pláne az izraeli közlekedés mellett. A lakásokat nem láttuk, mert nem tudták megbeszélni sehol, hogy bemehessünk megnézni. Ez elég nagy hátrány, mert általában nagyon kicsik és rossz beosztásúak a lakások, másrészt furcsa, hogy nem is gondoltak rá. Az a gyanúm, hogy nagyon sok mindent egyedül kéne ott megszerveznünk magunknak.
Maga a kibuc "situfi", ami azt jelenti, hogy közelebb áll a régi kibuchoz a működésében. Még sok minden közösen megy, ennek vannak előnyei meg hátrányai is. Sok dolgot kell a kibucért tenni, ami nem baj, engem leginkább az zavar, hogy a tagoknak muszáj 3 hónaposan bölcsibe adni a gyerekeiket. Ez mondjuk ránk még nem vonatkozna a program alatt, de ha utána maradnánk, akkor igen.


Micpe Jerichó. Előnye, hogy ott vannak Annáék, és lehet, hogy Juditék is odamennek majd. Lenne magyar közösség. Jeruzsálem is közel van, ami munka szempontjából nem rossz, de a számítógépes központok Tel Avivban vannak. Másrészt ez egy jisuv, nem egy kibuc, és mi most azt szeretnénk inkább kipróbálni. Ezen kívül itt egy felvételi beszélgetés volt, ahol eléggé fontoskodóak voltak és azt éreztették velünk, hogy most akkor ők döntenek rólunk. A kibucokban nem ilyen volt a hangulat egyáltalán. Más kérdés, hogy azóta kiderült, hogy nagyon tetszettünk nekik. Itt viszont olyan lakást bérelünk, amilyet akarunk, és van rá pénzünk. És senki nem szól bele a bölcsi kérdésbe.

Ejn Hanaciv. Kibuc Északon. Imádom azt a tájat, de kétségtelen, hogy nagyon-nagyon meleg. Bár szerintem -vicces ugyan- de mi jobban tűrjük a meleget mint az átlag izraeliek. Náluk nem biztos, hogy van hely, mert még nem döntötték el, hogy fogadnak-e új olékat jövőre. Purimig eldöntik. Ulpán nincs helyben, hanem Sde Elijahuban, ami a szomszéd kibuc, úgyhogy nem kell messzire menni. A lakások itt is kicsik. De cuki nyuszik és tengerimalacok vannak. Ez egy  situfi kibuc, de lehet olyan tagnak is lenni, akik valami bérlő szerűséget "tosafim", vagy mi. Rájuk nem vonatkozik minden szabály (pl a bölcsis sem), de nyilván az előnyökből is kevesebbet élveznek. Pontos részleteket nem tudok, egyelőre nem is nagyon érint.

Tirat Cvi. Ez is egy északi kibuc, egyáltalán nem situfi. Úgy volt, hogy itt nincs is hely, de aztán mégis megszervezett nekünk valaki egy beszélgetést. Most utánanéznek. Itt voltunk egész sábeszkor. Nagyon jól éreztük magunkat, de valahogy egyikünknek se volt az az érzése, hogy itt szeretne lakni. Ha már kibucba megyünk, szeretnénk valami hagyományosabban kipróbálni. Ez olyan volt, mint egy szorosabb közösséggel rendelkező falu.

Sde Elijahu. A környéket lévő kibucok közül ez a legnagyobb. Situfi, de épp változóban van. Lassan, lassan, de próbálják megtalálni azt az életformát, ami mindenkinek megfelel. Jelenleg két évig lehet az ember tosafim, aztán dönteni kell, hogy elmegy, vagy elkezdi a taggá válás procedúráját. Nekünk még nyilván hozzá jönne a programban töltött egy év. Ez volt az egyetlen hely, ahol szóvá tették, hogy elolvasták a papírjainkat, és nagyon tetszett nekik. Azt mondták, hogy ha nekünk a kisebb lakás is megfelel, akkor biztos lesz helyünk. És ha időben mondjuk, hogy megyünk, akkor lefoglalnak nekünk egy földszintit, hogy a gyerekekkel könnyebb legyen. Ez mondjuk a lakás méretét is kicsit ellensúlyozza. Nagy különbség, hogy ki lehet tenni egy asztalt, vagy simán ki lehet engedni a gyerekeket, hogy játszanak. Azt mondták, hogy 2 éven belül biztos van lehetőség nagyobb lakásba költözni. Ebből is mutattak egyet, és nagyon szép volt. Bár  kétségtelen, hogy bútorozatlanul láttuk, és így nehezebb felmérni a valós méreteket. De a kicsiknek a beosztása is jobban tetszett nekem, mint a többi helyen. A szobák egymásból nyíltak és nem volt szűk folyosó, ami olyan érzést keltett bennem, mintha egérlukakban lennénk.
Itt helyben van az ulpán, több szinten. És nagyon szép az egész. A legjobban rendbentartott az összes közül. Nagy tér van, és sok fa. Minden évben fogadnak olékat, így talán szervezettebb az egész. Nem kell minden utat nekünk kijárni, és sok információt lehet szerezni másoktól. Heti 3 nap az ulpán, a többi nap a kibucban kell dolgozni. Ez nekem tetszik a nyelvtanulás és integráció szempontjából. Nagy hátránya, hogy messze van Tel Avivtól, és a munkalehetőségektől. És a rokonoktól is. Autóval 2 óra, ami persze még mindig közelebb van, mint innen, de ki tudja, hogy lesz-e autónk, és mikor. Vagy hogy a kibucét mikor és hogyan lehet használni. Nekem nagyon tetszett, hogy látszott rajtuk, hogy elolvasták, hogy kik is vagyunk, és akarták, hogy oda menjünk. Ők voltak az elsők az északiak közül, akik nem csak konstatálták, hogy hát igen, itt nehezebb munkát találni, és ők nem tudnak garantálni semmit, de van, aki innen jár be Tel Avivba, hanem elkezdtek gondolkozni is rajta, hogy mit tudnánk ott csinálni. Vicces, hogy velem kb sehol se lenne gond, gyerekeket rajzra tanítani vagy bölcsibe menni mindenhol tudnék.