Egy havi mérleg: krupp és tüdőgyulladás

És tulajdonképpen hálát adhatunk az Ö-valónak, hogy egyik sem az utazás alatt volt.
De baromi nehezen viseljük. Természetesen mi is elkaptuk a bacikat, nekem csak az orrom folyik, meg a fejem van tele, Másik lázas is. Most az egyszer nem marasztalom a munkából (nem mintha nem jöttem volna rá az évek alatt, hogy úgysincs értelme), ott szerintem jobban tud gyógyulni, mint itthon. Ma reggel 11 volt, mire egyáltalán fel tudtam állni Dovi mellől alól. Mire zuhanyoztam és ettem, kb dél volt. De legalább a főzéssel nem kell bajlódnom, mert nem eszik semmit. A mézes tej a maximum, illetve este legyűrt 3 kanál joghurtot is. Tök jó, hogy az antibiotikumot evés után kell bevenni. Amúgy meg a leggyakoribb mondatai: Dovi megy a Mamára, Mama feláll, bemegyünk a szobába, és hasonlók. A lényeg, hogy cipeljem. Pont a hét hónapos hasamnak való feladat. Ha alszik, akkor is rajtam. Ma volt először, hogy egy órát is aludt az ágyban délután. Azalatt legalább kicsit elpakoltam. Ráfért mindenre. Este meg ahogy elaltattam. Hát nem volt egyszerű. Szabályosan megbirkóztunk. Szopizni nem tud, mert fáj a torka. Megemelt mellkassal kell aludnia, úgyhogy betettem az ágyba a babzsákfotelt. De mire fél óra birkózás után egy helyben maradt, már szét volt túrva az egész. Arról nem is beszélve, hogy végig rajtam vándorolt, ráfeküdt a hasamra, aztán jól beletámaszkodott, ilyenek. Lényeg, hogy alszik.