Azt álmodtam, hogy kórházban vagyok, és szülnöm kéne. Egyáltalán nem éreztem úgy, hogy eljött az idő, nem is aggódtam, hogy valami ne lenne rendben, de valami orvos, és néhány szülésznő-féle folyton jöttek, hogy segítsenek sürgetni a dolgot. Mindenféle fura eszközöket hoztak, és mindet eldobáltam. Csak egy tükörre mondtam, hogy maradhat, végülis az nem is olyan rossz, ha látom majd kibújni. Aztán valahogy elfolyt a magzatvíz, de akkor se engedtem oda az orvost, hanem csak közöltem vele, hogy nyugodjon meg, nem mekóniumos. Ennél a résznél valahogy nyugodtabban ültünk egymással szemben törökülésben. Fájásaim végig nem voltak. Aztán felébredtem.
Azt hiszem, az van, hogy tudom, hogy közeledik az időpont, de még nem állok rá készen. Nem is baj, még van elég időm felkészülni. Az a legjobb most, hogy nem aggódom, nem siettetek semmit, csak konstatálom, hogy az érzelmeim megfelelnek annak, ahol fizikailag is vagyok időben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése