Egyrészt olyan furcsa, hogy ez már rám is vonatkozik. Ez már a harmadik, de akkor is. Ráadásul két gyerekem is van. Egy még lehet véletlen az ember életében, de kettő már félreérthetetlenül azt jelenti, hogy valami máshogy van. Ez egy másik világ, mint amiben eddig éltem. Eddig nem láttam ebbe bele. És most hogy igen, rá kell jönnöm, hogy ugyanolyan, mint az eddigi. Vannak mindennapok, gondok, örömök, dilemmák, és vannak hosszú távú tervek, és régi hibák, amiket próbálunk javítani. És van közösség is szerencsére.
Még a bölcsiben is volt előadás meg buli. Dovi végig bambult a széken. Ez szerencsére senkit nem zavart. Én csak azt remélem, hogy amikor nem műsor van, akkor nem így érzi magát a bölcsiben.
Egyszer olvastam egy cikket, hogy a nőnap tulajdonképpen pont az ellenkezője annak, mint aminek gondoljuk. Most újraolvasva sem teljesen értem az eszmefuttatást. De az anyák napjával kapcsolatban is furcsa érzéseim vannak. Valahogy zavarba hoz. Mert nem érzem, hogy valami olyat csinálnék, amiért külön elismerés jár. Ez az életem most, ettől vagyok boldog. Nem olyan, mint mikor rengeteg tanulás után leérettségizik az ember, aztán megveregetik a vállát, hogy "ügyes vagy". Igen, azt hiszem, ez a degradáló "ügyes vagy" a bajom vele. Mert nem ügyes vagyok, hanem élem az életem. Mert ez vagyok én. Valakiknek az anyja. Természetes, hogy velük vagyok, szeretem őket, figyelek az igényeikre, és tőlem telhetően kielégítem őket. És igen, sokszor nehéz. És sokszor fáradt vagyok. Sokszor örülök, és jó nekem. Sok olyan pillanat van, amikor egyszerűen csak boldog vagyok.
És ott van az, hogy ezeknek a gyerekeknek nem csak anyjuk van, hanem apjuk is hála I-stennek. És ő ugyanúgy megtesz minden tőle telhetőt (és még a munkahelyén is helytáll). Neki ugyanúgy ez az élete most. És a miénknek is ugyanúgy része, mint én vagy a gyerekek. Együtt csináljuk. Inkább család-napot kéne tartani, és megünnepelni, hogy milyen jó nekünk így. Mert ez tényleg könnyebben elvész a mindennapokban.
Van Halász Juditnak a Rendkívüli gyereknap című dala. "Akár minden évszakban több is tartható" Tehát évente ne csak egy nap figyeljünk a gyerekek kívánságaira, hanem akár nyolc vagy tíz ilyen nap is legyen a 365-ből? Abszurd kívánság, mondhatom.
És megint az jön, hogy van anyák napja, meg gyereknap, és az apák napját meg valami amerikai hóbortnak tartjuk? Hogy van ez?
Szerintem túlkomplikálod ezt a kérdést. Nincs mindennek elvont lelki-filozófiai háttere. Valaki kitalálta az Anyák Napját és lett. Nem értem, mi a baj vele. A születésnapnak sem az a lényege, hogy másik napokon ne törődj az illetővel. :)
VálaszTörlésEzt Te mondod? :D
TörlésAmúgy meg ezek az én gondolataim meg érzéseim, nem érdemes vitatkozni rajta, hogy jogosak-e, mert egyszerűen csak vannak.
Hátigen, az erkölcsi alapom a túlkomplikálás vétkének megállapításához nem bizti, hogy adott :D
TörlésAmúgy meg nem vitatkozni akartam, csak gondolom, azért is lehet kommentelni a blogban, hogy az olvasók is elmondhassák a véleményüket. És nekem az a véleményem, hogy az ünnepek jó dolgok, felhívják a figyelmet az ünnepeltre, és alkalmat teremtenek közös programokra, az érzelmek kifejezésére. Ez nem azt jelenti, hogy máskor nem szereti azt a valakit az ember, hanem pont azt, hogy azon a napon meg tudja ünnepelni az iránta érzett szeretetét. És szerintem az anyák napja igazából nem annak jó, akinek két kis gyereke van otthon, mert ők még picik, és tényleg minden nap róluk szól, hanem később fog inkább örömet okozni, amikor ők is a rohanás meg a tanulás, élet mellől időt szakítanak külön egy kicsit Rád. Pl. én festettem Anyunak azt a dobozt, éjjel csináltam, aztán munka előtt vittem át neki, és tökre örült neki.
Lehet. Ezt majd akkor meglátjuk. Most ez volt bennem. De eddig, amíg csak a másik oldalon voltam, nem merült fel bennem semmi ilyesmi.
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésAzt mondod, ezek az érzéseid és a gondolataid, és felesleges velük vitatkozni. Ebben részben egyetértek, mert én sem viselem jól, és a személyes terem megsértésének érzem, ha mások mindenképp rám akarják erőltetni a véleményüket.
VálaszTörlésUgyanakkor lenne két kiegészítésem a dologhoz:
1. onnantól, hogy a véleményedet nyilvánosan publikálod, még hozzá részben többes szám első személyben ("az apák napját meg hülyeségnek tartjuk?"), sőt, kérdőjellel fejezed be, az alapvetően azt sugallja, hogy felvetettél és témát, amiben érdemes véleményt cserélni. Ezt követően megtámadni a másikat, amiért ő véleményt nyilvánít, nem korrekt. Pszichológiai értelemben leginkább játszmának tűnik.
2. Az érzés és a gondolat nem ugyanaz. Például a kognitív pszichológia egyik alapvető feladata a kettő elkülönítése egymástól, mert a hétköznapi életben gyakran egybemossuk és nem a jelentésük szerint használjuk őket és sok pszichológiai problémának ez az alapja.*
Itt legalábbis logikai hibát jelent, mert az, aki világ dolgairól leírt véleményedet és állításaidat kiegészíti, vagy neadjisten, vitatja, vagy más szempontból nézi, az nem az érzéseiddel vitatkozik, végképp nem vonja kétségbe a jogos voltukat.
Ezt felvetni, az a másikkal szembeni támadás. Nyilván nem a személye irányába, de mindenképp agresszió, és ennek megfelelően indulatot is kelt a másikban, akinek a véleményét Te a saját véleményed elleni vélt támadás miatt megtámadtad.
*: konkrétan a posztodban többször fogalmazol meg érzést "öröm, szeretet, boldogság" stb; de konkrétan az ünnepekkel kapcsolatban semmilyen érzést nem nevezel meg, minden, amit azzal kapcsolatban írsz, az gondolat, még az is, amit érzésnek nevezel. Azzal pedig, hogy gondolatokat fejezel ki, megadod a másiknak a jogot arra, hogy ő is kifejezze a sajátjait.
Nem azért írom ezt, hogy bántsalak, sőt sajnálom ezt az egész beszélgetést, de fontosnak tartottam kifejezni a fentieket, hogy ne maradjon bennem legközelebbre indulat.
Jó éjszakát, vigyázzatok Magatokra!
ui2.: látod, én is kapásból elkövettem azt a hibát, amiről beszélek, mert indulatos voltam, és ilyenkor az ember jellemzően ezt teszi. Ezt írtam "a személyes terem megsértésének érzem". Ez hiba, mert olyan érzés nincs, hogy a "személyes terem megsértése". Olyan van, hogy dühöt érzek, mert azt gondolom, hogy amit a másik tett, az sérti a személyes teremet.
Igazad van, a gondolatokon lehet vitatkozni, sőt! Az érzéseken nem érdemes. Volt az az alap érzésem, hogy zavarba hoz ez az egész helyzet, és aztán elkezdtem rajta gondolkozni, hogy miért van ez. És azt hiszem, az zavart, hogy bár a gondolataimmal "komplikáltam túl" a kérdést, az egész azt a célt szolgálta, hogy a mögötte levő érzésemet helyre tudjam tenni. És amíg te -jogosan- vitatkoztál a gondolataimmal, az nálam egyenesen az érzésemet találta el, mint minden gondolat kiindulópontját. Plusz megkérdőjelezettnek éreztem a létjogosultságát is, mivel ezt a bonyolult gondolatsort előhozta belőlem.
VálaszTörlésEz így érthető?
(már többször előfordult velem, és nem értem, miért, hogy békítően le akartam zárni egy vitát, és valahogy a másik félből pont ez váltott ki agressziót.)
Ez az érzés-gondolat dolog tök fontos, és egy ebben nagyon autentikus személytől tanultam, hogy ezeket el kell választani egymástól. Mivel én is hajlamos vagyok erre a torzításra, teljesen értem, amit írsz, én is hasonlóan láttam, hogy mi a félreértés oka.
TörlésSzerintem egyrészt azért vált ki agressziót, mert egy vita az nem két pillanat, és ha Te írtál egy oldalt és a másik vette a fáradságot, elolvasta, elgondolkozott rajta, és írt két gondolatot válaszul, akkor azért valószínű, hogy további mondanivalója is lenne, csak vár a válaszodra; és amikor erre az a válasz, hogy nincs is értelme erről beszélni, ráadásul azt sugallod, hogy nem is kellett volna beleszólnia, és amúgy sem érdekel a véleménye, akkor tanácstalan lesz az ember, és aztán már őrajta is múlik, hogy erre hogyan reagál. Én jellemzően dühös leszek ilyenkor.
Na de akkor tisztáztuk a dolgot, nem? Persze az Apák napja még kérdés. Szerintem jó ötlet, akár nyugatias, akár nem. Hogy mások mért tartják nyugatias baromságnak, azt nem tudom, ezt majd megvitatjuk a világbékéről való egyeztetés során :D :D
Rendben. :)
VálaszTörlésÉrtem, amit írsz, és köszönöm. Jó, hogy ezt így végigbeszéltük.
Kukkoltam! :)))
VálaszTörlés:)
Törlés