Nem gondoltam komolyan. Két egészséges gyerekkel nem volt nehéz. Egyáltalán.
Szóval Dovi nagyjából két napja taknyos meg köhög. Semmi különös, de azért elkezdtem adogatni neki mindenfélét, amit ilyenkor szoktam. Ma este hallottam, hogy sípolva veszi megint a levegőt. Szuper. Már megint. (Kezdek aggódni, hogy mi lehet ennek a hátterében) Úgyhogy elkezdtünk inhalálni is, egyelőre csak sós vízzel. Holnap meglátjuk, mi lesz. Orvoshoz is el tudom vinni. Aztán lefeküdtünk nagy nehezen. Fél óra nyakig vizes fürdés után feladtuk, hogy kijöjjön a kaki. Eli közben elaludt. Letettem, utána leültem egy percre. Arra mentem be a fürdőbe, hogy Dovi kihúzta a dugót, lefolyt a víz, és épp a maradékot önti ki belőle. Én úgy meghatódtam. Aztán őt is vittem aludni. Nagyon köhögött. Aztán szólt, hogy valami nincs rendben, csak nem értettem, mert sírva mondta. És mire rájöttem, hogy ki kell vinnem a szobából, mert nem tudja csöndben elmondani, addigra Eli felébredt, én meg visszamentem Dovival, és úgy próbáltam kideríteni, hogy mi a baj, hogy közben Elit szoptattam. Emiatt nagyon lelkiismeret-furdalásom van. Aztán Dovi hányt. Aztán kivettem az ágyból, de ahova tettem, ott volt még két pokróc, meg a takaróm. Naná, hogy odahányt még egy óriási adagot. Aztán persze Eli végigsírta, amíg áthúztam a lepedőt, meg átöltöztettem Dovit, úgyhogy még ő se nyert semmit az egészen. Ennyi erővel hagyhattam volna eleve sírni, akkor legalább eljutunk a wc-ig. Aztán annyira felhergelte magát, hogy nem tudott visszaaludni. De legalább addig csöndben volt, míg Dovi elaludt, szopizás nélkül szerencsétlen, hogy ne hányjon megint. Egy hang nélkül elfogadta, hogy így lesz most jó. Aztán ki akartam vinni a szennyest, de Elit nem lehetett letenni. Ilyenkor ezt csinálja, hogy álmos, de kézben vigyorog meg beszél, de ha leteszem egy fél másodpercre, akkor kiabál. Azért megpróbáltam volna bepakolni, vagy megkérni valakit, de ahogy kinéztem, megláttam a tegnapi 10-12 centis pókot. Úgyhogy visszajöttünk, bezártam az ajtót, Elit elaltattam, a cuccokat meg további intézkedésig lezuhanyoztam. És most nem tudom, hogy holnap el merjünk-e menni Juditékhoz sábeszre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése