Tika, brácsa, képek

Tegnap este elindultunk valami Lág Báomer tábortüzes buliba, és útközben elkezdtük kiragasztani a cetliket, hogy Shelly hiányzik-e valakinek. De a második oszlopon ezt találtuk (fönt) :). Szóval felhívtuk és visszaadtuk. Volt öröm, meg minden, és visszaadták a pénzt is, amit ráköltöttünk. A neve amúgy Tika vagy valami hasonló. Azt mondták, hogy bármikor meglátogathatjuk. :)
Ezután elmentünk a tábortűz helyre, nem volt semmi különös, azon kívül, hogy végre kóser volt a pillecukor. :)
Mára meg meg volt beszélve a brácsaórám. El is zarándokoltam a helyre, de nem volt könnyű. Úgye az előző bejegyzésekből látszik, hogy nem vagyok az a jól tájékozódó típus... De végül meglett, vagyis kb ott voltam, csak nem tudtam, hol van pontosan a hely. Felhívtam, de valami nő vette fel, és közölte, hogy a pasi nem otthon tanít, hanem valami iskolában az állatkert mellett. Hát szuper. De mondta a nő, hogy felhívja, hogy hívjon fel engem (valamiért nem adta meg a mobilszámát). Vártam 20 percet, semmi. Hívtam megint a nőt, de már eléggé kétségbe voltam esve. Mondta, hogy szól neki megint. Erre már hívott tényleg. Mondta, hogy sajnálja, és értem jön kocsival. Jött is, és láss csodát, visszavitt a hostelhez, ahol tanulok, mert az iskola, ahol ő tanít 2, azaz kettő percre van onnan... Ááááááá!
De amúgy jó tanárnak tűnk, csak én voltam béna, annyira izgultam. Minden hibám visszajött, amit évek óta próbálok eltűntetni. De azt mondta, majd ő eltűnteti. Ja, és megkértem, hogy beszéljünk héberül, hogy tanuljak, és tök normálisan bírja. Mondjuk lehet, hogy segít, hogy amikor angolul mondja a zenei dolgokat, azt sem értem. :)
És ugye az alapár 150 sékel lenne. Még a telefonba mondtam ugye neki, hogy ez nem fog menni. És most mindenféle alkudozás nélkül ő ajánlott 100-at. Mondta, hogy az alá nem tud menni, én meg mondtam, hogy a külső segítséggel együtt az nagyszerű lesz! :) Úgyhogy vasárnap megyek! :)
Aztán elmentem a szokásos múzeumnézős kirándulásra. Hát az egyik hely durva volt.
Ez az úriember maga a művész. A modern, vallásos, zsidó egy személyben.
És ilyeneket fest... Nem tudom, egyszerűen nem találok szavakat...Ez pedig a múzeum. (Zsoltármúzeum)
Na, azért hogy megpihenjen a szemetek egy kicsit, itt van valami az Anna Ticho házból:

Shelly

Hát szóval az úgy volt, hogy Jade egyszer csak megjelent vele az ajtóban... Valahol a közelben találta, úgyhogy ma kiplakátoljuk a környéket. Addig is ráköltöttünk 250 sékelt, mert kellett neki póráz, kaja, rágócsont, játék... Kb 3 hónapos lehet, és pont olyan színű, mint a Bogi! :) Tegnap délután még elvittük az állatorvoshoz, hátha meg tudja mondani, hogy kié, de nem tudta, mert nem volt benne chip (?!). És szegényke nagyon sovány, már biztos az utcán volt egy ideje, úgyhogy kellett vennünk egy óriási zsák kutyabébi-kaját. Ja, és ma magammal kell vinnem, mert nem maradhat itthon egyedül. Ami azért jó, mert tegnap kellett vennünk neki külön buszjegyet is... Most nálam van Steph (a másik szobatársam) bérlete, de ez csak ideiglenes, délutánra vissza kell adnom neki. Mondjuk hazafelé már Jade hozza, mert nekem tovább van ótám. ;)
u.i.: Kata, jelölj vissza Skype-on!

Sávuá Tov - Jó Hetet!

Nem igazán bírok a gépem egerével (merthogy a pici aranyos egérke, amit Mamitól kaptam, egyszer csak nem volt hajlandó tovább működni), és folyton megnyomok mindenféle hülyeségeket, amikor csak lefelé akarom görgetni az oldalt.
De hogy ezzel a módszerrel spontán átálljon héberre az egész blogger?????
Bármilyen más nyelvre is állhatott volna. Ennek valami jelnek kell lennie. ;) Megpróbálom így hagyni, kíváncsi vagyok, meddig bírom...

Amerika vs Magyarország

Mivel Egyesek :) állandóan kőrözöttes kenyérről beszélnek a blogjukon nekem is meg kellett találnom a módját, hogy csináljak. Csakhogy ez nem Európa, itt nincsenek olyan ritkaságok, mint túró meg juhtúró és főleg nem hívják őket semmi emberi nyelven. De hosszas (több hetes) keresgélés után ma megtaláltam a suk egyik eldugott kis boltjában, ahol még sok érdekes és drága sajtféle van. Ezen kívül vettem paradicsomot, paprikát meg hagymát, hogy megmutassam ezeknek az amerikaiaknak, hogy milyen is egy tisztességes lecsó. Ettől lett itthon kaja, de elfogyott a pénzem... Amúgy épp egy "Amerika" bulit tartanak, ami abból áll, hogy mindenkinek be kellett öltözni valami igazi amerikai jelmezbe. Találjátok ki, én minek öltöztem! Annyit segítek, hogy nem kellett a szomszédba mennem ruhákért és virág van az arcomon. :) De a legjobb a szupersztár jelmez lett! (Ayla-fönt)
Meg ami még új, hogy megkérdeztem a brácsaórákat Mike-tól, aki a programkoordinátor, vagy mi. Azt mondta, havonta 2 órát ki tud fizetni, ha lemondok az önálló konzultációról. Ezt elég könnyedén megtettem, azért annyi újdonságot nem mondott az a nő, és így is tudok találkozni vele, csak nem egyedül. Szóval most örülök!
Meg képzeljétek, ma tanultuk héberen a kajákat, és a tükörtojást hogy hívják? Becá ájin=Szemestojás!!!! Mint ahogy én hívom 0 éves korom óta...

Nagyítottam végre színeset :)

Persze a történet azért nem ilyen egyszerű, csak lelőttem a poént. Szóval találkoztam megint azzal a professzorral. Egész jókat mondott, ő is észrevette azokat a hibáimat, amikről eddig is tudtam. :) Aztán gondoltam nagyítok színeset. Hát az a labor is durván jó! Egy olyan hívógépük van, amibe egy kb. 1 méteres papír is beférne, és 4 perc alatt előhívja, fixálja, kimossa és megszárítja a képet. De azért jó sok idő elment, mire a szűrőket beállítottam, mert ugye először csináltam (ez azért kell, hogy jó színe legyen a képnek). Majd amikor végre jónak tűnt, csináltam egy képet fehér kerettel, amiből kiderült, hogy a papír, amit múlt héten vettem száznegyvenakárhány sékelért, lejárt. Úgyhogy visszavittem. Mondtam nekik, hogy adjanak másikat, de erre közölték, hogy nem lehet, vissza kell küldeniük előbb a Kodaknak, hogy vizsgálják meg, hogy a papír-e a rossz, és majd 2-3 nap múlva felhívnak. Szuper. Nem tehettem semmit, úgyhogy most várok. Azért szerencsére az egyik emberke volt olyan rendes, és adott nekem papírt.
Ami pedig a képen érdekes nekem, hogy ugye van ott egy rózsa. Meg beletettem rózsaszírmokat is. A színes papír és fotó működéséből következően ha arra a színre tettem a szirmot, ahol a képen is a rózsa volt, alatta fehér maradt. Mert a rózsaszirom is szűrőként működött, és pont azokat a színeket szűrte ki, amilyen a rózsa volt. Na mindegy, gondoltam, ez vicces. Azért tettem a zöldre is, hogy látszódjon a különbség, meg hogy legyen valami szép szín is a képen. De sajnos a levéllel nem működött igazán, mert túl vastag volt és nem ment át rajta a fény. Pedig jó lett volna, ha valami más szín is bejön a dologba. De majd keresek másféle leveleket, meg más színű virágokat is, hátha.

Az első produktív napom

Volt tegnap. Csak estére valahogy elfáradt a net, és nem töltötte fel a képeket a blogra ezért nem tudtam megírni ezt a bejegyzést.
Szóval ez itt fönt a héber dolgozatom :), amit tegnap osztott ki a tanár. (Igen, a 100 a százalékot jelenti)
Aztán volt egy másik órám, de arról inkább nem mesélek, mert nem illik bele a "produktív" képbe.
De aztán elmentem a fotósuliba és előhívtam életem első színes filmjeit:


Aztán meg nagyítottam este hétig egy csomót:Holnap meg találkozom megint azzal a professzorral, és ezt mind megmutatom neki. Meg aztán nagyítok is színeset! :) Ha már megvettem sok pénzért azt a fotópapírt...
Meg ma még gyakorolok és festek is. Hihetetlen, hogy otthon már évvége van és kipakolás...

Ezennel a szőnyeg kérdést megoldottnak tekintem

Ugyanis van a földszinten egy szoba, és ott van egy csomó pokróc ledobálva. Egy kicsit nem figyeltem az ajtón lévő "STAFF ONLY" feliratra... Mindenesetre így már sokkal jobb lelépni a padlóra, és viszonylag olcsón megúsztam. ;) Előbb is eszembe juthatott volna.
Amúgy meg a brácsatanár kereső projekt harmadik fázisába lépett, úgymint több, mint egy hét próbálkozás, ide-oda telefonálgatás és keresgélés után találtam egy embert, aki végre nem egy X. másik ember számát adta meg, hanem egy időpontot. Persze csak egy hét múlvára, mert most pont elutazik. Már csak az a kérdés, mennyiért vállalja el. Megkérdeztem, mondott valami iszonyú magas árat, mondtam, hogy ez nekem sok. Azt mondta, menjek el, aztán megbeszéljük. Hát nem tudom, legalább a kétharmadát le kéne alkudnom...
Minden esetre addig is az egyik fiú gitározni tanít. Feladott 3 akkordot, azt kell gyakorolnom. :)