2009. június 3., szerda
Internet אינטרנט
Internet אינטרנט internet INTERNET internet internet :D :D :D internet internet internet internet internet internet internet internet internet אינטרנט internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet INTERNET internet INTERNET internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet אינטרנט internet internet internet internet internet internet :D :D :D internet internet internet internet internet internet internet internet internet INTERNET internet internet internet internet אינטרנט internet internet internet internet internet internet אינטרנט internet internet internet internet internet internet internet INTERNET internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet BENT A SZOBÁMBAN internet internet internet internet internet internet internet internet אינטרנט internet internet internet internet internet internet :D internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet INTERNET internet internet internet internet :D :D :D internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet אינטרנט internet internet אינטרנט internet internet internet אינטרנט internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet internet INTERNET :D :D :D :D Ma jött valaki, és megcsinálta, remélem, mostmár működni fog. Már kezdtek utálni a többiek, mert csak a nappaliban tudtam netezni, és amikor későn tudtunk csak beszélni Pistivel vagy Nórival, nem tudtak tőlem aludni. Meg persze nekem is nyilván jobb így. :D
2009. június 2., kedd
Megint egy olyan történet, ami elmesélve már vicces...
Tegnap elindultunk kirándulni két napra. A terv az volt, hogy bérelünk autót, elmegyünk északra, először a Naot cipőgyár boltjába, ahol állítólag olcsóbban lehet jó cipőket venni, aztán megkeressük a kempinget, és ha marad idő, kirándulunk kicsit. Másnap meg szintén kirándulunk, aztán elmegyünk Cfátra, utána a Holttengerhez, ott is kempingezünk, másnap vagy kirándulás, vagy Maszada. Ezt a harmadik napi dolgot szerencsére elvetettük, főleg mert csak azért volt benne a programban, mert Steph barátnőjét érdekelte (senki mást). Jajj, az a lány annyira tipikus turista! Na szóval egyrészt a cipőbolt azért annyira nem volt olcsó. Mindegy, hatalmas lelki vívódás után vettem egy kirándulós szandált, mert nem volt miben kirándulnom, és még máskor is megyünk.
Ja, és persze háromszor mentünk végig egy útszakaszon, mire megtaláltuk a boltot, mert az izraeliek nem képesek elirányítani az embert értelmesen.
Aztán megtaláltuk valahogy a kempinget is, ahol közölték velünk, hogy kb 5 perc múlva egy 100 fős 16 évesekből álló csoport érkezik. Na, persze. Akkor vagy nem alszunk az éjjel, vagy keresünk másik helyet. El is indultunk, és kb 2-3 óra múlva visszamentünk az eredeti helyre, mert sehol máshol nem találtunk semmit. Azért kerestünk valami tőlük távol eső helyet. De persze akkor már sötét volt, úgyhogy nem volt könnyű felverni a sátrakat, különösen, hogy a hozzájuk való botok el voltak törve. A két darab négyszemélyes sátorból egyet össze tudunk hozni valahogy, de hatan voltunk rá. Ketten az autóban aludtak. Ez azért jó, mert a hostelből kértük kölcsön a cuccot.
De a másnap nagyon jó volt, nagyon szép helyen kirándultunk:
(Ezt a képet nem én csináltam, azért ilyen homályos...)


Ilyen virágok voltak.
Először ilyen messziről láttuk.

Aztán ilyen közelről. :) Meg bele is mentünk és fürödtünk a halakkal, de arról nincs képem.
Aztán elmentünk Cfátra, ahol ezek az amerikaiak megőrültek, főleg Nikki. Komolyan, próbáltam minél messzebb kerülni tőlük... Egyszercsak mint egy őrült elkezdett kiabálni, hogy látom-e azt a képet ott. Reméltem, hogy nem arra a giccses Siratófal képre gondol, ezért háromszor visszakérdeztem. De ténylge arra gondolt. Mondtam, hogy nekem nem tetszik. Erre Steph: "Dehát ez művészet!" Ááááá. Azért aranyos lány...
És ők is ott laktak:
Aztán megtaláltuk valahogy a kempinget is, ahol közölték velünk, hogy kb 5 perc múlva egy 100 fős 16 évesekből álló csoport érkezik. Na, persze. Akkor vagy nem alszunk az éjjel, vagy keresünk másik helyet. El is indultunk, és kb 2-3 óra múlva visszamentünk az eredeti helyre, mert sehol máshol nem találtunk semmit. Azért kerestünk valami tőlük távol eső helyet. De persze akkor már sötét volt, úgyhogy nem volt könnyű felverni a sátrakat, különösen, hogy a hozzájuk való botok el voltak törve. A két darab négyszemélyes sátorból egyet össze tudunk hozni valahogy, de hatan voltunk rá. Ketten az autóban aludtak. Ez azért jó, mert a hostelből kértük kölcsön a cuccot.
De a másnap nagyon jó volt, nagyon szép helyen kirándultunk:
Ilyen virágok voltak.
Aztán ilyen közelről. :) Meg bele is mentünk és fürödtünk a halakkal, de arról nincs képem.
Aztán elmentünk Cfátra, ahol ezek az amerikaiak megőrültek, főleg Nikki. Komolyan, próbáltam minél messzebb kerülni tőlük... Egyszercsak mint egy őrült elkezdett kiabálni, hogy látom-e azt a képet ott. Reméltem, hogy nem arra a giccses Siratófal képre gondol, ezért háromszor visszakérdeztem. De ténylge arra gondolt. Mondtam, hogy nekem nem tetszik. Erre Steph: "Dehát ez művészet!" Ááááá. Azért aranyos lány...
2009. május 31., vasárnap
Mondtam már, hogy utálom a fényes fotópapírt?!
Szóval eljutottam végre megint nagyítani, mert ma nem kellett se krumplit se epret szedni meg sehova se menni. Így néz ki az iskola. Az Epreskerttel persze nem veheti fel a versenyt, de azért azt hiszem, nem rossz.
És ezeket nagyítottam, csak képzeljétek hozzá, hogy jók a reprók. Lámpafénynél fényes papírral ez nem olyan könnyű...


Holnap meg megyünk három napra kirándulni, úgyhogy nem nagyon leszek internet közelben, de ha hazajöttünk, bepótolom.
2009. május 30., szombat
MZ/X
Most nincs kép, mert két nap ünnep volt, és nem csináltam semmi ideillőt.
Csütörtök este együtt vacsoráztunk, mert hogy Sávuot volt. Itt volt Steph, Nicki (vagy hogy írják) az egyik barátja, aki most egy hétig nálunk van, Elissa és az ő egyik barátja meg én. Volt sok finom kaja, jó volt meg minden. Aztán Elissáék lementek és öt perc múlva feljött, hogy segítsünk, mert megtalálta az idény első óriáscsótányát... Áááá! Megmondtam, ha meglátok egyet a szobámban, csomagolok, és megyek innen. Persze nem tudták megfogni, az egész ház zengett a sikítozástól. Azért mi elmentünk tanulni egy Párdesz nevű helyre. Volt három előadás, az első állítólag jó volt, csak nem hallottam belőle semmit, a második elég érdekes volt, de a harmadikat azok sem értették, akik amúgy egész évben ott tanultak. De akkor már megvártam, mert el akartam menni a reggeli imára amúgy is, de főleg, mert a Tízparancsolatot olvasták a Tórából. De ha hazajöttem volna, és lefekszem, biztos nem tudtam volna 8-kor felkelni, ezért inkább onnan mentem. Nagy nehezen sikerült találnom egy csoportot, akik legalább nem a Kotelhez mentek (egy óra séta lett volna oda-vissza, plusz már volt egy meghívásunk az óvárosba aznap estére is). Mondták, hogy mennek a Tájeletre. Gondoltam, jól van, biztos egy zsinagóga valahol. Aztán kiderült, hogy a szabadban imádkoznak napkeltekor. Elég jó volt meg szép, csak szerintem többször elaludtam pár percre. Egyik alkalommal azt hittem, elszalasztottam a Tóraolvasást is, de szerencsére nem. :) Aztán valahogy hazavánszorogtam, reggel kilencre már ágyban is voltam...
Délután négykor keltem, 6-kor mentünk az óvárosba a Falhoz Kábálát Sábátra, meg megmutatni Nickinek, meg aztán vacsorázni. Ami szintén jó volt, az egyik tanárunkhoz mentünk, aki mindig nagyon sok embert hív meg, most pedig volt ott egy lány az anyukájával, akik Magyarországról származtak. Jövő héten ott is lesznek, lehet, hogy elmennek a Károliba is. Annyit tudok, hogy a lányt Eszternek hívják (mily meglepő, csak a magyar zsidó lányokat hívják így, de őket mindet). Persze ott is iszonyú későn végeztünk, éjfél elmúlt már, mire eljöttünk. Aztán hazafelé menet tettünk egy kis kerülőt is, mert az egyik útközepén volt két kutya, és Steph nem mert elmenni mellettük. Szerintem legalább fél órával több volt így... De ma legalább egész nap pihentem, kiolvastam a második (és egyben utolsó) könyvet is, amit Annáéktól kaptam kölcsön. Aztán elolvastam egyhuzamban négy oldalt a héber Harry Potterből. Nagyrészt a háttértudásom alapján, de nagyjából kikövetkeztettem, hogy miről van szó. :)
Csütörtök este együtt vacsoráztunk, mert hogy Sávuot volt. Itt volt Steph, Nicki (vagy hogy írják) az egyik barátja, aki most egy hétig nálunk van, Elissa és az ő egyik barátja meg én. Volt sok finom kaja, jó volt meg minden. Aztán Elissáék lementek és öt perc múlva feljött, hogy segítsünk, mert megtalálta az idény első óriáscsótányát... Áááá! Megmondtam, ha meglátok egyet a szobámban, csomagolok, és megyek innen. Persze nem tudták megfogni, az egész ház zengett a sikítozástól. Azért mi elmentünk tanulni egy Párdesz nevű helyre. Volt három előadás, az első állítólag jó volt, csak nem hallottam belőle semmit, a második elég érdekes volt, de a harmadikat azok sem értették, akik amúgy egész évben ott tanultak. De akkor már megvártam, mert el akartam menni a reggeli imára amúgy is, de főleg, mert a Tízparancsolatot olvasták a Tórából. De ha hazajöttem volna, és lefekszem, biztos nem tudtam volna 8-kor felkelni, ezért inkább onnan mentem. Nagy nehezen sikerült találnom egy csoportot, akik legalább nem a Kotelhez mentek (egy óra séta lett volna oda-vissza, plusz már volt egy meghívásunk az óvárosba aznap estére is). Mondták, hogy mennek a Tájeletre. Gondoltam, jól van, biztos egy zsinagóga valahol. Aztán kiderült, hogy a szabadban imádkoznak napkeltekor. Elég jó volt meg szép, csak szerintem többször elaludtam pár percre. Egyik alkalommal azt hittem, elszalasztottam a Tóraolvasást is, de szerencsére nem. :) Aztán valahogy hazavánszorogtam, reggel kilencre már ágyban is voltam...
Délután négykor keltem, 6-kor mentünk az óvárosba a Falhoz Kábálát Sábátra, meg megmutatni Nickinek, meg aztán vacsorázni. Ami szintén jó volt, az egyik tanárunkhoz mentünk, aki mindig nagyon sok embert hív meg, most pedig volt ott egy lány az anyukájával, akik Magyarországról származtak. Jövő héten ott is lesznek, lehet, hogy elmennek a Károliba is. Annyit tudok, hogy a lányt Eszternek hívják (mily meglepő, csak a magyar zsidó lányokat hívják így, de őket mindet). Persze ott is iszonyú későn végeztünk, éjfél elmúlt már, mire eljöttünk. Aztán hazafelé menet tettünk egy kis kerülőt is, mert az egyik útközepén volt két kutya, és Steph nem mert elmenni mellettük. Szerintem legalább fél órával több volt így... De ma legalább egész nap pihentem, kiolvastam a második (és egyben utolsó) könyvet is, amit Annáéktól kaptam kölcsön. Aztán elolvastam egyhuzamban négy oldalt a héber Harry Potterből. Nagyrészt a háttértudásom alapján, de nagyjából kikövetkeztettem, hogy miről van szó. :)
2009. május 27., szerda
Sávuot - sütés-főzés-rohanás
Szóval majdnem éjfél, és még itt ülök, és várom, hogy megsüljön a sávuoti kaja... Egész jó lesz valószínűleg, eléggé bevásároltunk. Illetve míg én iskolában voltam, Steph vásárolt. Meg néhány dolog csak úgy szembe jött velünk. Például egy nagy doboz tejföl meg néhány puding. Velük a hostel ebédlőjében találkoztunk reggelinél, és valahogy bemásztak a táskánkba... Mondjuk ezzel a pudingok elérték, hogy részesei legyenek egy hosszú és furcsa napnak, és megtegyék a Jeruzsálem-Rehovot-Tel-Aviv-Jeruzsálem útvolnalat. Merthogy közölték velünk, hogy kötelező óriási MASA Mega Event van este, és oda csak úgy juthatunk el, ha előtte önkénteskesésből epret szedünk. A trükk csak annyi volt, hogy a buszon közölték, hogy eper helyett krumplit kell szedni, ami ugyebár korántsem olyan kellemes... Leglább kaptunk pólót a végén. Aztán elmentünk a Mega Eventre (emitől már egy hete borsódzott s hátam), és maga Bibi Netanjahu személyesen mondta nekünk, hogy alijázzunk (ha lehet, tegnap). De találkoztam egy magyar fiúval meg egy lánnyal, úgyhogy volt kivel megosztanom az élményt legalább. :)
2009. május 23., szombat
Honvágy
2009. május 22., péntek
Jom Jerusáláim
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



