Pidjon haben, Purim

És íme a jegesmacicsalád. Nem teljesen értem, de csomóan azt hitték, nyulak vagyunk. Melyik nyúlnak van kicsi, kerek füle? Volt farkincánk is, jó az talán egy kicsit nyulasra sikerült, de akkor is.
Végre Másikat is sikerült rávennem, hogy beöltözzön. Remélem, jövőre már Dovi beszéli rá. Na jó, két év múlva.

 Ez pedig a pidjon haben. Dovi pont felébredt, nagy sikert aratott, mindenki odavolt, hogy milyen aranyos. Az is. És éjszaka is várakozáson felül teljesített.

Furcsa volt, hogy az elején, még a Megilaolvasáskor mikor a Másiknál volt Dovi, én próbáltam leülni, de nagyon nehezen találtam helyet, mert mire odaértem egy székhez, már mindig valaki leült. Rá kellett jönnöm, hogy már nem vagyok terhes, hogy mindenki körülöttem ugráljon, és ha nincs nálam a demonstrációs eszköz (Dovi), akkor az se látszik, hogy nemrég szültem. Ez jól esik (bár az se látszik, hogy kilométerekre milyen messze állok a versenysúlyomtól), de azért a sokáig ácsorgás még nem megy annyira jól.

Végül egy közös fotóval ünnepeltük meg, hogy én nem hiába szenvedtem eddig a szoptatással, Andrásnak meg mégsem kell mostantól újra pelenkáznia.

Fejlődünk

Az egész éjszaka átordítása után ártatlan bociszemekkel való nézelődés például egész jól megy. Miután őt megetették, és aludt is egy kicsit persze, éppenhogy eleget a boldogsághoz. Már az övéhez, nem a miénkhez. 

De egyébként hálátlan vagyok és nekem semmi se jó, mert egyrészt az éjszaka nagyobb részében Másik vállalta az ügyeletet, másrészt mert reggel alhattam a fotelban vagy másfél órát egy jóllakott Kisvámpírral az ölemben.

Persze az egészért leginkább a Purimi bulit teszem felelőssé, mert ott annyira sok ember volt, meg sok dolog történt, hogy ő nemtetszése jeléül végig aludt. Ezek után még jó, hogy este nyűgös volt. Előre várom a ma éjszakát, mert ma meg a pidjon habenre* kell mennünk. Ha nem kifejezetten nekünk kéne csinálni, valószínűleg inkább itthon maradnék.

Egyébként az a bizonyos Kisvámpír ma egy hónapos, a tegnapi mérések szerint 3940 g. Már nem kell sok! :)

*Az elsőszülöttek kiváltása a kohéntól. Régen az elsőszülöttek végezték a szentélyszolgálatot, de az aranyborjú megépítésével Lévi törzse kivételével érdemtelenné váltak erre. Azóta az elsőszülötteket pénzen meg kell váltani 30 napos korukban.

Ezt nem bírtam ki

Mostanában

Amikor épp nem szoptatok, nem altatok, nem vigasztalok és nem alszom, ilyeneket csinálok.

Nézőpont kérdése

Most próbáljuk vigasztalni Dovit, hogy már nem sokáig fogja ilyen erősen érezni a bélmozgását, és nem lesz mindig ilyen rossz. Aztán egy-két év múlva azt fogjuk magyarázni neki, hogy honnan kéne tudnia, hogy most kakilni fog, és hogy szóljon előre.

Akkor azt is fogjuk magyarázni neki, hogy a nagyok nem hordanak pelenkát, és milyen jó lesz, ha már ő sem fog. Most az ő szemében az én fogyatékosságom, hogy nincs pelenkám és minden alkalommal ott kell hagynom őt, amikor wc-re megyek.

Ma viszont

egyáltalán nem úgy alakultak a dolgok. Dovi egész éjjel szegény Másikon aludt, aki viszont nem tudott aludni a korábban kifejtett dőlésszög-probléma miatt. Azt hittük, csak 20 perc nyugtatgatásra van szükség evés után. Hát nem. Mondtam Másiknak, hogy legközelebb keltsen fel hozzá, mert nem én megyek másnap dolgozni, de miközben felkelt folyamatosan ismételgesse, hogy én kértem rá. Valószínűleg az összevissza időjárás vagy a háromhetes-kori növekedési ugrás, vagy mindkettő miatt volt a z egész. Mindenesetre aztán ma reggel folytattuk, kétóránként másfél óra evés, akkor hagytuk abba dél körül, mikor már nekem nagyon fájt. Közben jött a védőnő, akiről megfeledkeztem. Persze épp szoptattam, és a telefonom se volt a közelben, úgyhogy elment egy másik házhoz addig. Szerencsére, mert mire visszajött beágyaztam és felöltöztem. Szóval úgy 12-1-ig ment a hercehurca, sírás-evés-megint sírás-megint evés, aztán 3 körül adtam neki lefejt tejet, akkor kicsit megnyugodott. Én is. Végül megjött Mami, és akkor mi mindketten kidőltünk egy órára. Aztán mindketten ettünk, mindketten nagyjából óránként. Dovi azért mert annyi időnként lett éhes, én azért, mert annyi részletben tudtam megvacsorázni.

Ma

Felváltva ettünk kettő és négyóránként, voltunk sétálni, végigcsináltam a gyermekágyas tornát és aludtam délután két órát, most lassan megint befejezzük az evést. Egész jó nap volt. Ha az elkövetkező háromnegyed óra után valami történik, az már holnap lesz, attól ez a nap még jó marad.