Mondtam már, hogy utálom a fényes fotópapírt?!

Szóval eljutottam végre megint nagyítani, mert ma nem kellett se krumplit se epret szedni meg sehova se menni. Így néz ki az iskola. Az Epreskerttel persze nem veheti fel a versenyt, de azért azt hiszem, nem rossz. És ezeket nagyítottam, csak képzeljétek hozzá, hogy jók a reprók. Lámpafénynél fényes papírral ez nem olyan könnyű...


Holnap meg megyünk három napra kirándulni, úgyhogy nem nagyon leszek internet közelben, de ha hazajöttünk, bepótolom.

MZ/X

Most nincs kép, mert két nap ünnep volt, és nem csináltam semmi ideillőt.
Csütörtök este együtt vacsoráztunk, mert hogy Sávuot volt. Itt volt Steph, Nicki (vagy hogy írják) az egyik barátja, aki most egy hétig nálunk van, Elissa és az ő egyik barátja meg én. Volt sok finom kaja, jó volt meg minden. Aztán Elissáék lementek és öt perc múlva feljött, hogy segítsünk, mert megtalálta az idény első óriáscsótányát... Áááá! Megmondtam, ha meglátok egyet a szobámban, csomagolok, és megyek innen. Persze nem tudták megfogni, az egész ház zengett a sikítozástól. Azért mi elmentünk tanulni egy Párdesz nevű helyre. Volt három előadás, az első állítólag jó volt, csak nem hallottam belőle semmit, a második elég érdekes volt, de a harmadikat azok sem értették, akik amúgy egész évben ott tanultak. De akkor már megvártam, mert el akartam menni a reggeli imára amúgy is, de főleg, mert a Tízparancsolatot olvasták a Tórából. De ha hazajöttem volna, és lefekszem, biztos nem tudtam volna 8-kor felkelni, ezért inkább onnan mentem. Nagy nehezen sikerült találnom egy csoportot, akik legalább nem a Kotelhez mentek (egy óra séta lett volna oda-vissza, plusz már volt egy meghívásunk az óvárosba aznap estére is). Mondták, hogy mennek a Tájeletre. Gondoltam, jól van, biztos egy zsinagóga valahol. Aztán kiderült, hogy a szabadban imádkoznak napkeltekor. Elég jó volt meg szép, csak szerintem többször elaludtam pár percre. Egyik alkalommal azt hittem, elszalasztottam a Tóraolvasást is, de szerencsére nem. :) Aztán valahogy hazavánszorogtam, reggel kilencre már ágyban is voltam...
Délután négykor keltem, 6-kor mentünk az óvárosba a Falhoz Kábálát Sábátra, meg megmutatni Nickinek, meg aztán vacsorázni. Ami szintén jó volt, az egyik tanárunkhoz mentünk, aki mindig nagyon sok embert hív meg, most pedig volt ott egy lány az anyukájával, akik Magyarországról származtak. Jövő héten ott is lesznek, lehet, hogy elmennek a Károliba is. Annyit tudok, hogy a lányt Eszternek hívják (mily meglepő, csak a magyar zsidó lányokat hívják így, de őket mindet). Persze ott is iszonyú későn végeztünk, éjfél elmúlt már, mire eljöttünk. Aztán hazafelé menet tettünk egy kis kerülőt is, mert az egyik útközepén volt két kutya, és Steph nem mert elmenni mellettük. Szerintem legalább fél órával több volt így... De ma legalább egész nap pihentem, kiolvastam a második (és egyben utolsó) könyvet is, amit Annáéktól kaptam kölcsön. Aztán elolvastam egyhuzamban négy oldalt a héber Harry Potterből. Nagyrészt a háttértudásom alapján, de nagyjából kikövetkeztettem, hogy miről van szó. :)

Sávuot - sütés-főzés-rohanás

Szóval majdnem éjfél, és még itt ülök, és várom, hogy megsüljön a sávuoti kaja... Egész jó lesz valószínűleg, eléggé bevásároltunk. Illetve míg én iskolában voltam, Steph vásárolt. Meg néhány dolog csak úgy szembe jött velünk. Például egy nagy doboz tejföl meg néhány puding. Velük a hostel ebédlőjében találkoztunk reggelinél, és valahogy bemásztak a táskánkba... Mondjuk ezzel a pudingok elérték, hogy részesei legyenek egy hosszú és furcsa napnak, és megtegyék a Jeruzsálem-Rehovot-Tel-Aviv-Jeruzsálem útvolnalat. Merthogy közölték velünk, hogy kötelező óriási MASA Mega Event van este, és oda csak úgy juthatunk el, ha előtte önkénteskesésből epret szedünk. A trükk csak annyi volt, hogy a buszon közölték, hogy eper helyett krumplit kell szedni, ami ugyebár korántsem olyan kellemes... Leglább kaptunk pólót a végén. Aztán elmentünk a Mega Eventre (emitől már egy hete borsódzott s hátam), és maga Bibi Netanjahu személyesen mondta nekünk, hogy alijázzunk (ha lehet, tegnap). De találkoztam egy magyar fiúval meg egy lánnyal, úgyhogy volt kivel megosztanom az élményt legalább. :)

Honvágy

Most vegyétek úgy, hogy nagyon szép és megható dolgokat írtam ebben a bejegyzésben arról, hogy mennyire hiányoztok, mert nagyon...

Jom Jerusáláim

Tegnap volt Jom Jerusáláim - Jeruzsálem napja. Úgyhogy elmentünk a Kotelhez, ahol óriási bulit meg táncoló embereket találtunk. Meg volt tűzijáték is:
Aztán elmentünk a Ben Jehudára körülnézni, meg fagyit enni. Hát ez a fagyi kicsit más, m int a Pesti... (attól eltekinve, hogy ez kóser) 8 sékel volt egy gombóc, 14 kettő. Gondoltam, na jó, veszek kettőt, jó drága, de most az egyszer. Előre kellett fizetni, és a blokkot oda kellett adnom a pultnál. Aztán mondtam, hogy mit kérek, és vártam, hogy mint Pesten, ahol fordított arányban van a gombóc ára a nagyságával, majd itt is jól lehúzkodják a szélén. De nem. Sőt. A két gombóc kb 5 pestinek felelt meg. Aztán megkérdezték, hogy kérek-e tejszínhabot rá... Meg ki volt téve mindenféle öntet meg kis színes bogyók is.
Aztán alig bírtam megenni. Legközelebb egy gombócot eszem, az biztos!

Zseniális húgocskám

A következő beszélgetés zajlott le az imént köztünk:

Nóra: amúgy mér vagy nyűgös?
én: nem tudom, fáradt vagyok
és idegesít, hogy megint nem tanultam és megint nem gyakoroltam és
hogy három napja nem tudom elérni a brácsatanárt
pedig hívtam 100szor
Nóra: :S
én: az utolsó információm, hogy az előző (első) órát fél órával a
kezdete előtt lemondta
Nóra: szóval biztosan tudjuk h igazán utolérhetetlen

Na, ettől jó kedvem lett! :D

Ja, az előző nem kapott címet véletlenül. Most cserébe ennek nem lesz tartalma, csak címe.