Szobatisztulás

Ez a poszt pisiről és kakiról fog szólni, akit zavar, az ne olvassa el.

Egészen két nappal ezelőttig Dovi hallani se akart róla, hogy pelus nélkül legyen, és wc-be pisiljen. Még fürödni is pelusban kellett. Pedig tudtam, hogy vissza tudja tartani, ha nincs rajta semmi. De ő annyira félt tőle, hogy bepisil, hogy nem akart pucér fenékkel lenni egy percre sem. Aztán tegnap előtt kértem, hogy cseréljünk pelust. De ő nem akart. Aztán azt találtam mondani, hogy aki a wc-be pisil, annak sose kell pelust cserélni. Én lepődtem meg legjobban, amikor közölte, hogy jó, akkor kér bugyit. Ráadtam. Azóta csak alváshoz vesz pelust.
Délután egy doboz gyönggyel kezdett játszani, de folyton szétszóródtak. Ezzel egy időben pelust akart volna venni. Aztán ahogy magyaráztam neki, hogy azért nem jó, ha a gyöngyök a földön vannak, mert Eli megfogja és lenyeli őket, rájöttem, hogy akár hangsúlyozhatnám is, hogy ő viszont nagyfiú, aki tud vele játszani. És hogy csak a bugyis nagyfiúk játszhatnak gyönggyel. Azóta nem fél nagyfiúnak lenni, és nincs baja a bugyival. Persze nem ér el mindig a wc-re, meg meg kell szoknia, hogy erre is figyelni kell. De ma már bugyiban ment a bölcsibe is. Találkoztam a bölcsinénivel ebéd után, még aludni se adtak rá pelust. Emiatt kicsit aggódom, félek, hogy ha bepisil, az olyan rossz élmény lenne, hogy visszavetné a dolgot. De hátha nem pisil be.
Amikor bepisil, viszont nagyon sír. Pedig egyszer se mondtuk neki, hogy baj lenne. Csak valahogy nem fér bele a rendbe, ami az ő fejében van a világról.


Érte mentem. Nem pisilt be. Hazafelé viszont igen, de nem akadt ki. Nem is sírt, csak mondta, hogy töröljük le a bicikliről. Aztán este még kakilt is, ami nagyon nagy szó, mert hiába kap minden nap hashajtót, több, mint egy hete nem sikerült neki. Tikivel aggódtunk, hogy mi lesz így, hogy kaki-gond is van, és pont most kezd szobatisztulni, de úgy látszik, inkább jó hatással van rá, mint rosszal.
 

Nyelvi fejlődés

-Nézd, Dovi, gombák

-Azok nem gombák.

-Hanem?

-Hanem azok pitriot-gombák. És azok, amiknek nincs gombájuk, azok másfajta pitriotok. Azok kátán-kátán pitrot-gombák, azok a másikok meg gdolá-gdolá.

Ma pedig a rendelőben egy nénivel labdázott. Amikor dobta, mondta, hogy házák! (erősen). Aztán a néni sorra került. Jött egy bácsi, aki szintén labdázni akart vele, de ő állva, a néni meg ült előtte. Úgyhogy Dovi odaszaladt a székhez, rámutatott, és közölte, hogy po (itt). A bácsi megértette. 

Kaki-dolgok

A bölcsiről szóló következő ömlengésemet olvashatjátok. Az úgy volt, hogy Dovi mostanában elég nehezen kakil. Bementem a bölcsibe, hogy Tikitől tanácsot kérjek. Azt sütöttük ki, hogy a lelki okok mellett az is biztos, hogy nem iszik eleget, és nem eszik elég zöldséget. És hogy megfigyelte, hogy mindig inkább kenyeret eszik. Felvetettem, hogy ha először csak zöldséget látna a tányérján, akkor talán jobban megenné. Erre Tiki mondta, hogy jó ötlet, és mostantól ezt fogja csinálni. De nem csak Dovinak, hanem mindenkinek, hogy ne legyen különbség. Szóval az a helyzet, hogy az egész csoport először zöldséget eszik minden étkezésnél, azért, hogy Dovi tudjon kakilni. (Ettől még nem tud, de ez egy másik kérdés)

Özönvíz

Úgy kezdődött, hogy kimostam egy csomó ruhát és pelust a szomszéd mosógépével. De ahogy beraktam mindent, és ráöntöttem a mosószert, elromlott. Illetve lehet, hogy hamarabb elromlott. A lényeg, hogy nem indult el. A gép ajtaja meg valami elektromos izével záródott, és a ruhák bent ragadtak. Az egész mosógépet szét kellett szerelni, hogy kiszabaduljanak. Szegény, azóta is itt áll darabokban az ajtó előtt. Einav megengedte, hogy náluk kimossuk harmadnap. Aztán elkezdett esni az eső. Éjjel Másik behozta őket. Aztán a mosodából is visszajöttek a ruhák. Kiderült, hogy tök normális, hogy a zacskóba rakott ruhák télen nem száradnak meg. Mivel a szárítónk a ház falára van szerelve, és nincs fölötte tető, egyéb kreatív megoldásokhoz kellett folyamodnunk. A szárító letakarása viaszosvászon terítővel nem hozta a várt eredményt. Ellenben a ruhák zuhanyfüggöny rúdjára akasztása és egymáshoz csipeszelése egész jól működött. Amikor végre minden megszáradt  feladtuk, és nyirkosan mindent elpakoltunk, kiválogattuk, hogy melyik ruhákon nincs még szám, és két nagy zsákba gyűjtöttük. Az egyik már ott is van a mosodában. Még a mostani szennyes egy részében nem volt szám, azt is kimostam a pelusokkal (a másik szomszéd mosógépében), és hamarosan azok is elmennek a számozóba. Akkor minden ruhán lesz szám, és amin van szám, azt nem kell a zacskóba tenni. Amit nem kell a zacskóba tenni, az pedig megszárad.

Jó lenne...

...ha nem minden reggel azzal kezdenénk az ulpánt, hogy megbeszéljük a híreket, és újra átismételjük a szavakat. Minden alkalommal ugyanazokat. Merénylet. Gyilkosság. Megölni. Megsebesülni. Terrorista. Meghaltak.

Écbáot

Dovi azt mondta Elinek, hogy dáj (=elég). Megtanulta a lényeget.

D: Écbáot, écbáot, écbáot (=ujjak).
M: Hol van az ecbaot?
D: A bölcsiben.
M: A bölcsiben hol?
D: Az asztalnál
M: De melyik részed az écbáot?
D: A bölcsi részem.

Fél perccel később: hiányozik a Papa, hiányozik a Papa, hiányozik a Papa...

Most pedig mindkettő ordít, én meg felmondok.

Amikor panaszkodtam, hogy nehéz lesz két gyerekkel egyedül

Nem gondoltam komolyan. Két egészséges gyerekkel nem volt nehéz. Egyáltalán.

Szóval Dovi nagyjából két napja taknyos meg köhög. Semmi különös, de azért elkezdtem adogatni neki mindenfélét, amit ilyenkor szoktam. Ma este hallottam, hogy sípolva veszi megint a levegőt. Szuper. Már megint. (Kezdek aggódni, hogy mi lehet ennek a hátterében) Úgyhogy elkezdtünk inhalálni is, egyelőre csak sós vízzel. Holnap meglátjuk, mi lesz. Orvoshoz is el tudom vinni. Aztán lefeküdtünk nagy nehezen. Fél óra nyakig vizes fürdés után feladtuk, hogy kijöjjön a kaki. Eli közben elaludt. Letettem, utána leültem egy percre. Arra mentem be a fürdőbe, hogy Dovi kihúzta a dugót, lefolyt a víz, és épp a maradékot önti ki belőle. Én úgy meghatódtam. Aztán őt is vittem aludni. Nagyon köhögött. Aztán szólt, hogy valami nincs rendben, csak nem értettem, mert sírva mondta. És mire rájöttem, hogy ki kell vinnem a szobából, mert nem tudja csöndben elmondani, addigra Eli felébredt, én meg visszamentem Dovival, és úgy próbáltam kideríteni, hogy mi a baj, hogy közben Elit szoptattam. Emiatt nagyon lelkiismeret-furdalásom van. Aztán Dovi hányt. Aztán kivettem az ágyból, de ahova tettem, ott volt még két pokróc, meg a takaróm. Naná, hogy odahányt még egy óriási adagot. Aztán persze Eli végigsírta, amíg áthúztam a lepedőt, meg átöltöztettem Dovit, úgyhogy még ő se nyert semmit az egészen. Ennyi erővel hagyhattam volna eleve sírni, akkor legalább eljutunk a wc-ig. Aztán annyira felhergelte magát, hogy nem tudott visszaaludni. De legalább addig csöndben volt, míg Dovi elaludt, szopizás nélkül szerencsétlen, hogy ne hányjon megint. Egy hang nélkül elfogadta, hogy így lesz most jó. Aztán ki akartam vinni a szennyest, de Elit nem lehetett letenni. Ilyenkor ezt csinálja, hogy álmos, de kézben vigyorog meg beszél, de ha leteszem egy fél másodpercre, akkor kiabál. Azért megpróbáltam volna bepakolni, vagy megkérni valakit, de ahogy kinéztem, megláttam a tegnapi 10-12 centis pókot. Úgyhogy visszajöttünk, bezártam az ajtót, Elit elaltattam, a cuccokat meg további intézkedésig lezuhanyoztam. És most nem tudom, hogy holnap el merjünk-e menni Juditékhoz sábeszre.