Próba 2.

Ide jönne a kép, de csak a sötétkamrában lehet megnézni

Mivel az előző próbálkozásom a vászonra fotózással hagyott némi kívánni valót maga után, csináltam megint. Mivel nem volt se pénzem, se időm (lusta voltam) új kereteket gyártani, amire felfeszítettem volna a vásznakat, inkább lefejtettem a rajtalévőket, és a helyére tettem a másikat. Gyönyörű szép fehér vásznat vettem, hogy ne kelljen annyira lealapozni, meg sok festéket rátenni, csak valami plextol alapú cuccal lekenni, ami a teszt szerint jó lesz. Szögeket húzkodtam meg takkereltem egész nap, a végén lekentem egy réteg alapozóval. Reggel Peti, akivel egy műteremben vagyok és sokkal jobban ért a festészettechnikához, mint én, mondta, hogy rájött, mit rontottunk el. Összekevertünk két dolgot a próbavásznakon, és pont hogy az az alapozó nem jó, amivel már le is kentem a vásznacskáimat... :( Erre le kellett őket festenem diszperzittel, amit ugye pont, hogy nem akartam. Aztán nagyon okos gondolatom támadt, büszke is vagyok rá: leszedtem megint a vásznakat, és a másik felét feszítettem kívülre. Így most mindkét variációból van kettő, aztán meglátjuk, melyik lesz jobb. Ezen kívül sikerült megszerveznem a zsilip rendszert, tehát nem kellett órákat bent ülnöm a sötétben, amíg száradtak a cuccok. (Ennek különösen örültem, mert az mp3 lejátszóm pont ma merült le) Meg azért is jó, mert múltkor valószínűleg az volt az egyik hiba, hogy nem hagytam elég ideig száradni őket. Meg félig szárazon berakni nejlonzacskóba sem volt a legjobb ötlet...

Hádásot - hírek

(műtermi jelenet:)
1. Ma végre felkentem az emulziót a próbavásznaimra. Ettől fényérzékenyek lesznek (legalábbis nagyon remélem), és lehet rájuk fotót nagyítani. Elég érdekes tapasztalat volt a tök sötétben vízfürdőztetni a trutyit, majd három rétegben felkenni egyenletesen a vászonra. Legközelebb kell bevinnem zenét, mert nagyon a harmadik réteg száradásakor már nem jutott eszembe több dal, amit énekeljek. Hétfőn nagyítok, majd beszámolok az eredményről. Az egész cucc miatt meg majdnem elkéstem művpszichóról, kirohantam a lelkem, de beértem! :)
2. Az Izraelben készült képeim útban vannak hazafelé, de elakadtak a vámon. :( Azt akarják, hogy én fizessem ki a vámot meg az áfát a saját képeimre, mindez azért, mert Yonit drága és Mike drága valamilyen megfontolásból ráírták, hogy 350 dollárt ér a cucc. Azért még próbálkozunk, mert elég drága lenne.
3. Jelentkeztem madrichának taglit programra (csoportvezetőnek Izraelbe), tegnap volt a képzés, majd szólnak, hogy mehetek-e. Viszont a képzés miatt nem tudtam zenekarba menni, ez pedig nagy szomorúsággal töltött el. És minden héten várom is, hogy menjek. Ez Nózi valamelyik fura csoporttársa szerint már függőség...
4. Már nagyon vártam ezt a hétvégét, hogy végre lesz egy kis szabadidőm, de persze nem lesz, csak rohanás. Majd legközelebb...

Szukot :)

Most van Szukot ünnepe, amikor az egyre hűvösödő időben a jó meleg (esetünkben kevésbé meleg) szobából mégis kimegyünk még utoljára és egy hétig sátorban lakunk: eszünk, alszunk (Mondjuk napközben. Kicsit.). A sátrat szépen feldíszítjük, hogy ettől is szebb legyen minden és jobb legyen a kedvünk. :)

Most sajnos nem volt annyi gyerek, mint máskor, de azért szép lett a sátrunk. Vettem selymet meg festéket a nagyobbaknak, de végül a háromévesek is azt csinálták, mert annyira kevesen voltunk. Ez mondjuk jó is volt bizonyos szempontból, mert a díszítés egységesebb lett, kevésbé farsang jellegű. A boszorkánylépcsőket azért kitettük.
Itt Nóri festi héberül a nevünket! :D Tök jó volt, hogy ott volt! :)
Ja, és ilyen volt:
Ilyen lett:
Nagyon szeretem ezt az időszakot, mert mindenki, aki a sátorban akar enni, hoz valamit, amit tud, és együtt vagyunk. Persze a péntekem megint kissé kaotikusra sikerült. Háromkor még nem hittem volna, hogy sikerül a kétnapi ránk osztott kaját megcsinálni és még ki is takarítani, de kész lett! :) (Azt hozzá kell tennem, hogy 15 perccel a gyertyagyújtás előtt kétségbeesve hívtuk Zolit, hogy nem tudjuk a cuccokat mind elvinni egyszerre, ezért Anikó értünk jött) Egyedül Kajla ketrece maradt ki, amit este még be lehetett volna pótolni, ha nem kapcsolt volna le az időzített lámpa, mire hazaértünk. Viszont Ila nálunk aludt, és részesült kis nyúlkölykünk zajos vendégszeretetéből reggel... És megint moshatott fogat egy különálló fogkefefejjel, mert egyszer amikor ugyanígy nálunk volt (messze lakik, és hosszú lett volna a hidegben hazagyalogolnia, reggel meg vissza) ki akartam cserélni Pisti direkt cserélhető fejű fogkeféjén a fejet, és hát letörtem. Azóta nem sikerült vendégfogkefét beszerezni, mert Pisti szerint ez nem jó ötlet. Mármint, hogy legyen egy vendégfogkefe, úgy, mint vendégpapucs. Nem értem, mi a baj az ötlettel...

Cím nélkül I.

Tudom, most már igazán jár nektek egy bejegyzés... De itthon nem történnek annyira gyorsan a dolgok, és nincs is annyi említésre méltó. Minden esetre ma sikerült kiválasztanom azt az időpontot, amikor igazán mást kéne csinálnom, nem pedig blogot írnom.
Szóval lassan kezdenek rendeződni a dolgok. Voltam párszor Pongónéninél a tanulmányin, hogy segítsen. Mert nálunk ez már csak így megy. Ha valaki valamit nem tud, például azt, hogy az öt év alatt elég tárgyat csinált-e meg, abból elég-e a kötelező meg a kötelezően választható, akkor csak odamegy a tanulmányira, áll egy órát sorban a soha ki nem szellőző izzadságszagban, majd Pongónéni mindent kiszámol, megnéz, felvesz, elintéz, megmond stb. A többiek meg addig várnak. Meg ugye az is vicces, hogy a mi évfolyamunk kredithálója egész más, mint a mostani, viszont azóta a kreditértékek változtak nem is keveset, szóval én megpróbáltam, de tényleg lehetetlen vállalkozásnak tűnik mindezt egyedül kiszámolni. Az indexem meg még mindig nálam van, mert kedden (amikor ott kellett volna lennie) nem találtam az egyik tanárt, és ezért nem is adott nekem jegyet, pedig már tényleg csak az hiányzik. Minden esetre most már értem, miért nem kapunk soha ösztöndíjat november előtt.
Ezután bementem a műterembe és kipucoltam a rezsómat, amit valaki palettának használt és a mosdót, ami szimplán undorító volt. De mindez megérte azokért a kedves sms-ekért cserébe, amit ma kaptam a műteremtársamtól, mikor meglátta a dolgot. :) Biztos jól kijövünk majd, ő mindent megszerel, én meg mindent kipucolok. :)
A tegnapi nap végül a hideg zsíroldótól és cloroxtól fájó fejjel végigült év első művpszichó órájával végződött... De nem aludtam el, és még jegyzeteltem is végig!
Ja, és a WUJS szelleme itt is kísért, mert még mindig nem küldték el a képeimet. Most épp ott tartunk, hogy Yonit drága majd kapcsolatba lép velem...

:)

Pénteken mentem az utcán, és ez ott volt.

Kajla új házat kap :)

Nem tudom, rájön-e hogy ez egy ház, mert mostanra már az oldalán fekve hever a ketrecben... Mindenesetre ha másra nem, rágni jó lesz neki. :)

Titkos bejegyzés

Ennyi minden jóval el tudnám most foglalni magam. Meg még sok egyébbel is, amiről nincs képem.





Azért titkos, mert Pisti itt ül a szobában, és azt hiszi, Duchamp-ról tanulok. De az az igazság, hogy eléggé unom már. :S És még mindig nincs meg a jogvizsga időpontja. És nem is tudják, mikor lesz. Viszont kedden művtöri, és addig át kéne rágnom magam az anyagon, ahelyett, hogy itt siránkozom, ráadásul titokban. Mi értelme van a titokban siránkozásnak? Senki nem sajnál...

Még mindig itt

Ez a blog átalakítás olyan, mint egy költözés, csak nem kell pakolni, és nem kerül sokba. Szóval csak a jó dolgok, a felfrissülés meg az újdonság. Szóval gondoltam, miért ne tudnátok meg rólam mindenfélét amíg itthon vagyok, mert hogy nem találkozunk minden nap. Remélem, lesz is mit mondanom, nem csak annyit, hogy "mennyire hiányzik Jeruzsálem, de azért mennyire jó, hogy itthon vagyok ezzel a Másikkal". Aki mellesleg most nyúlt bele a szemembe, amit állítólag a keze útjába nyomtam.
Az aktuális problémám például az, hogy jövő héten vizsgázom, de nem tudom, melyik nap miből, mert állítólag a Neptunon fent van, csak a Neptun nem megy. Ma azt mondták, egy órától menni fog, de mostanáig nem. Szóval holnap felhívom őket, és addig nem hagyom őőket békén, amíg meg nem mondják mind a három vizsgám napját és óráját. Amúgy ez a blogolás még arra is jó, hogy ne tanuljak, ami kevésbé jó persze.
Ma este meg csakazértis dafke elmentem zenekarba, ami nagyon nagyon jó volt. :) Az egyik bácsi oda is jött a szünetben gratulálni, hogy milyen jól bejátszottam a dolgokat még akkor is, ha a pulttársamnak (kedves bácsi, aki a Mátyás templom brácsása, ezért azt hiszi, Beethovent is tud játszani, de nem) fogalma sem volt, hogy hol vagyunk. Ez nálam nagy szó ám, szóval legyetek büszkék. Mondjuk ez nem is rossz ötlet, hogy a zenekaros dolgokról írjak, azok elég viccesek. :) Na, majd legközelebb kifejtem, most már tényleg tanulok. Igen. Most. Megyek is.

Alvó nyuszi :)

Megjöttem :)

Nagyjából kipakoltam, megvolt az első szombat, szóval lassan magamhoz térek... :)

Még 0 nap - búcsúképek

Utcatábla
Ez a kilátás az ablakból:
Jade az izraeli személyiére vár :) :


Itt már megkapta:Mi meg ott voltunk vele:



Buli a Ben Jehudán:

Azért hiába várom már hónapok óta, hogy hazamenjek, mégsem olyan könnyű elbúcsúzni mindenkitől, akivel fél évig össze voltam zárva. Andinak igaza van, csak egyszerűbb az utolsó pillanatig nem gondolni rá. De mondtam is mindenkinek, hogy az itt töltött estéim nagy részén azzal voltam elfoglalva, hogy skype-on beszéltem az otthoniakkal, ha meg hazamegyek, az itteniekkel fogok beszélni egész este. :)

Még

1
nap
:D :D :D :D :D :D :D :D :D

Becsekkolva, Sérut megrendelve, már tényleg megyek haza. :)

Még

2
nap

holnaputánholnaputánholnaputánholnaputánholnaputánholnapután!!!
:) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :) :)

Még

3
nap

:) :) :)

Még

4
nap...

Szóval. Ma elmentünk kicsit szórakozni a városba, merthogy mégis az utolsó szombat esténk együtt. Mire úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk, kb 1 óra volt, szóval éjszakai busszal kellett volna mennünk. Jött is egy hamar, megkérdeztem, hogy megy-e Katamonimba vagy Talpiotra, vagy az Emek Refáimra, ami mind viszonylag közel van hozzánk. Erre integetett a kezével, hogy szálljak fel. Amikor először kanyarodott a másik irányba, még azzal bíztattuk magukat, hogy mivel éjszakai, biztos körbemegy az egész városon. Aztán hirtelen az autópályán találtuk magunkat Máále Ádummim (ami egy másik város) felé menet... Gondoltuk, jó. Majd felszállunk a visszafelé jövő buszra. Csak mikor odaértünk, a kedves rendőrbácsik mondták, hogy reggel fél 6-kor van megint busz. Aztán jött egy taxi, ami elég nagy volt hatunknak, úgyhogy megkérdeztük, mennyibe kerül Jeruzsálembe a rehov Josszi ben Joezerre eljutni. Mondta, 80 sékel összesen, meg hát nem nagyon tudtunk mást tenni. Meg mindenképp fizetnünk kellett volna, mert visszafelé nyilván nem lett volna jó a jeruzsálemi bérletünk. Minden rendben is ment, már majdnem otthon voltunk, mikor a vezető kérdezte, hogy a "Mosaván" belül hova megyünk. Mondtuk, hogy nem, Katamonimba megyünk J.b. J utcába. Erre elkezdett velünk veszekedni, hogy neki erre nincs ideje, hogy nem erről volt szó, és hogy hogy képzeljük egyáltalán. Az sem hatotta meg, mikor felhívtuk a figyelmét, hogy az út még körülbelül 2, azaz kettő percig tartana még. Egy darabig még veszekedett, majd Dahlia mondta neki, hogy a körforgalomig vigyen el, és jó lesz. Erre közölte, hogy "ne vigyen-e föl a harmadik emeletre, kicsit jobbra, be az ajtón, aztán az ágyba?". Aztán dafke hamarabb rakott ki három sarokkal. Amíg pedig lefelé gyalogoltunk valaki egyszercsak kiszólt valahonnan, hogy "csönd legyen, nem értem, mi ez a zaj". Úgy látszik ez az "Israel experience". De már megtapasztaltam, mehetek haza! :) Kíváncsi vagyok, mi inden történhet még a hátralévő négy napban...

Még

5
nap

Hát szóval elmentünk kempingezni. De valamiért a díszes társaságból senkinek nem jutott eszébe, hogy ahhoz, hogy a szabadban aludjunk, nem elég egy hálózsák, hanem ha nem is sátor, de legalább egy polifoam jól jöhet... Mert hogy a talaj ilyen volt, mint a képen. És ez még a jobbik. Mert máshol csak kövek voltak. Már azon gondolkoztam, hogy a fürdőben aludjak, aztán Elissa mondta, hogy van valami füves rész, persze akkor már tök sötét volt. Reggel meg ezt láttam:
Aztán másnap egy öt órás kirándulás következett, ami ellen fellázadtam. Meg még Megan, Preston és Elissa. Eredetileg arra voltunk ítélve, hogy a buszban üljünk 5 óra hosszat, de aztán rávettük a sofőrt, hogy tegyen ki minket a Kineretnél. :) Szóval fürödtünk meg minden. :) És reggel még nem is volt senki, nagyon jó volt. A többiek meg 5 órát túráztak. :P De ezt azért nem mondtuk el mindenkinek aztán, mert Yonit drága nem örült volna, mert nem volt életmentő a parton és nyilván csak egy hajszálon múlott, hogy belefulladjunk...

Még

6
nap

Még

7
nap

Itt vannak az elmaradt képek. Ez a megnyitó előtti evés:

Ez pedig az oklevelem:
Hát nem baj, öt hónap alatt sem tudták megtanulni a nevem (a héberen látszik, hogy próbálták átírni "kiejtés szerint", így lett belőle Nádisz). De legalább a latin betűs részben nem keverték össze a z-t a t-vel vagy az s-sel.

Tegnap meg Judittal fogtuk magunkat, és elmentünk Tel Avivba a strandra, mert női nap volt. :) Mondjuk azt nem igazán sikerült megfejtenem, hogy ha mindenhol csak nők vannak az ember körül, akkor miért szükséges hosszú hálóingben fürdeni és a nagy közös öltöző helyett a wc-ben öltözni, amikor tízen várnak a sorban. Az mindenesetre nagyon jó volt, mikor este az ágyban még éreztem a hullámokat, nagyon rég volt ilyen.

Ja, és a strand előtt még elmentünk a kézműves vásárba, ahol egy gyönyörűséges hajcsatot vettem magamnak, ami falevélből van valahogy csinálva. Majd legközelebb lefotózom, mert most töltődnek az elemeim.

Holnapra pedig a kedves Helyettes Számolómat kérem meg, hogy számoljon helyettem, mert kirándulni fogok a Kineretnél két napot. :)

Még

8
nap

Akartam képet feltölteni, de fél óra után sem töltődött fel, szóval talán majd holnap. Jó éjt! :)

Még

9
nap

Még

10

nap :)

Még

11
nap

És csak egy szombat!!! :)

Ma reggel arra ébredtem, hogy azt álmodtam, hogy a diplomavédésemen vagyok, de nem festettem semmit. Győri Pista épp valamelyik tavalyi képemet applikálta a falra valami szörnyű helyre. Jó volt felébredni...
Aztán arra mentem ki, hogy a fönti cucc van kitéve a szobában. :) Aztán délután a lányok elvittek piknikezni egy parkba (csak mi hárman), aztán hávdálá után volt torta gyertyákkal, meg kaptam két szép füzetet, meg képeslapot. Meg még ketten (Dahlia és Preston) mondták, hogy szeretnének elvinni vacsorázni valamikor a héten. :) Szóval jó napom volt, bár most gondolni sem tudok evésre, mert még mindig görcsöl a hasam attól a sok kajától, amit a nap folyamán megettem...

Még

12
nap

Még

13
nap

Épp művpszichó dogát írok a személyiségtípusokról... :\

Még

14
nap
Ami csak két hét! :)

Még

15
nap

Kész. A képek a falon vannak. De nem volt könnyű... Azt hiszem Antalaci meg Csábi Ádám annál a pontnál rohant volna haza, vagy vágta volna be valaki fejét kalapáccsal, amikor a kérésemre, hogy adjanak vízszintmérőt azt válaszolta az illető, hogy "miért, mi ez itt, építkezés? Ezek csak képek!"

Még

16
nap

Még

17
nap


Először is köszönöm a helyettes számolónak a számolást! :)
Az történt, hogy Bné Brákban voltam Sábeszra Ági néniéknél. Aztán mikor este indultam volna vissza, elmentem a buszmegállóba, de csomó ideig nem jött a busz. Aztán jött, de nem indult tovább, mert a vezető valamit matatott a jegykiadó masinán, de vagy 15 percig. És mivel ez már 3/4 11-kor volt, nem tudtuk, hogy lesz-e még busz Jeruzsálemen belül, úgyhogy Ági néni felhívott, hogy inkább menjek vissza és induljak reggel korán. Úgyhogy a 6:20-as busszal jöttem (ami az első volt), és csodák csodája, odaértem az ulpánra. Viszont iszonyú büszke vagyok magamra, megint közölték, hogy kedden nem lesz ulpán, mert a többiek (én nem is járok arra az órára, és különben sem érek rá) valami egész napos kirándulásra mennek, amire muszáj korán reggel elindulni, mert különben későn érnek haza és összedől a világ. Erre a szokásos kitaposott ösvényemen indultam Mike-hoz, hogy már megint mi van? Mondtam, hogy beszélni szeretnék vele az ulpánról, merthogy mi ez már, hogy megint elmarad egy? Erre mondta, hogy tudta, hogy jönni fogok, amint meghallom a dolgot, úgyhogy már beszélt is a főtanárral, hogy keressenek másik időpontot nekem/nekünk. :) Most úgy érzem, elértem valamit. Megkaphatom a bizonyítványomat izraeli intézkedésből. :)

A fönti képen pedig egy igen ritka, védett faj látható, amely igencsak kényes a környezeti viszonyokra, nem él meg bármiféle körülmények között. Egy igazi rarusz buszmenetrendusz. Igazából először találkoztam ilyen kifejlett példánnyal csak így szabadon. Sajnos mivel nincs sok lehetőségem a kutatásra éppen a ritka előfordulásuk miatt, nem igazán ismertem ki magam a viselkedésén. Nem tudtam például azt, hogy az össze-vissza írt betűket és számokat a támadás vagy a barátság jeleként értelmezzem. De valószínűleg nem voltam neki szimpatikus, mert nem mutatta meg, amire kíváncsi voltam, és egy kukkot sem értettem abból, ami rá volt írva. De mindegy, ettől függetlenül nagy élmény volt élőben és szabadon találkozni vele.

Még

18
nap,
ami már csak két szombat.

Sávuá tov, Eszter nevében is, aki most nincs internetközelben.

Még

19
nap

Még

20

nap

Még

21
nap


Na jó. Szóval elmentem ma nagyítani. Viszonylag könnyen megtaláltam az épületet. Megkérdeztem a portást, hogy merre menjek, azt mondta, kérdezzem meg bent, majd a büfés azt mondta, kérdezzem meg az információnál, majd a néni azt mondta, menjek le egy emeletet a folyosó végén, és kérdezzem meg ott, majd a biztosnági őr levitt még egy emeletet, majd a másik őrrel arra jutott, hogy inkább menjek vissza és kérdezzek meg valakit. A fura bácsi az ablakban azt mondta, menjek arra és kérdezzem meg Áront. Bementem egy szobába, ott ült valaki, akiről azt hittem, hogy Áron, de később kiderült, hogy nem. Azért rávettem, hogy segítsen. Még pár dolgot elintézett, összeszedett, aztán mentünk a laborba. Persze az volt a vicces, hogy a nőt, akivel beszéltem, senki sem ismerte, a pasinak, akit folyamatosan hívogattam, hogy mit csináljak, de nem vette fel, pedig nem tudtam a nevét. Na mindegy, valamivel több, mint másfél órával az érkezésem után sikerült elkezdenem a nagyítást. De ez az iskola tök furán működik, van minden, vegyszerek, nagyítógép, ilyesmi. De szűrőkből, meg mindenféle kütyükből mindenkinak van saját. Ezzel nem is lett volna baj, ha a fiú, aki segített, nem ment volna haza egy óra után... Azt mondta, kérhetek másik cuccot a fura bácsitól a személyimért cserébe. Kaptam is, de nem tudtam feltenni. Ezért kisebb kétségbeesés után úgy döntöttem, hogy szűrő nélkül is jó lesz ez. De a fiú még búcsúzóul közölte, hogy amúgy is csak 4-ig vannak nyitva (és nincs szárítógép a papíroknak). Na jó. Háromig valamennyit nagyítottam, aztán összepakoltam és eljöttem. Fáradt voltam és éhes, úgyhogy vigasztalásképp vettem magamnak pizzát meg fagyit. Majd a fagyi fele az ölembe esett... Nem baj, itt már nevettem, visszapakoltam a papírba, és a pálcikával kikanalaztam. Aztán hazamentem, és a lányok közölték, hogy nincs áram az egész lakásban... Ezen már hangosan röhögtem. :)

Még

22
nap

Ahogy kb 3 hónapja megígérték kedves programszervezőink, ma el is mentünk Tel Avivba kiállítást nézni. Vagy művészet megismerő túrára, vagy hogy nevezzem. Kb. a 90%-a építészetről és Bauhausról szólt, úgyhogy Sólymos boldog lesz a képekkel. Én kevésbé vagyok boldog, egyrészt, mert ezt a szöveget már egyszer végighallgattam, csak akkor nagyon hideg volt, másrészt mert az építészet kevésbé érdekel. Persze, ezt is jó tudni, de inkább néztem volna kiállítást, meg tanultam volna többet a kortárs dolgokról Izraelben. Bár igazából nem kéne panaszkodnom, mert végre elértük, hogy valamit szervezzenek "art program" néven. Mondjuk abban nem vagyok biztos, hogy lehet valamit "art program"-nak nevezni, ahol odaküldenek egy iskolába, hogy csinálj, amit akarsz, menj, amikor tudsz, a kapcsolattartó emberke, akit lehet(ne) zaklatni kérdésekkel pedig az egyik legnagyobb hóhányó a társaságból (ezt biztos forrásból tudom), ezen kívül pedig semmi sem történik. Majd amikor a program felénél, azaz 3 hónap után ráébrednek, hogy nem nevezhető "art program"-nak, amit csinálnak, kitalálják, ígérgetnek, majd sikerül egy, azaz egy kirándulást megszervezniük, ahol építészetről van szó, pedig mindannyian képeket csinálunk. Na jó, a végén lesz egy kiállítás egy minigalériában. Ez még egy pluszpont számukra.

De valamilyen titkos okból biztos nagyon jó, hogy nem a Becálélra mentem. Ott biztos hülyék lettek volna az emberek, és nem is tudtam volna csinálni semmit. Vagy csótányos lett volna a szoba. Vagy nem is lett volna szoba. Vagy nem tudom. Biztos sokkal-sokkal rosszabb lett volna.

Azt hiszem különben, hogy jövőre már jobb lesz itt is a helyzet, mert szeptembertől valami 10-15 ember jelentkezett a művészrészre, szóval valamit ki kell találniuk. Csak hát mi erről lemaradtunk.

Nem tudom, miért lett ilyen panaszkodós ez a bejegyzés, amikor nincs is rossz kedvem, és mindjárt megyek is gyakorolni.

Ja, slusszpoén: a brácsatanáromnak, akit az utolsó hónapra sikerült ugye beszerveznem (remélem, meséltem), mert a másik egyszerűen nem tartott órát egy hónapig, vissza kell mennie Oroszországba másfél hónapra, mert a húga nagyon beteg... Nagyon sajnálom szegényt, de ez azért jellemző... Mondjuk rendes volt, mert jövő hét végén megy vissza, és előtte dupla órát tart, meg ezen a héten is nagyon hosszú volt az óra, szerintem azért, mert ő élvezte. :) Szóval ezzel már nagyjából rendben leszünk. Még van egy hetem megtanulni vibrálni...

Még

23
nap

Még

24
nap

Még

25
nap,
ami már csak 3 szombat.

Sávuá tov! :)

Még

26
nap

Ezt láttam tegnap, meg még egy csomó embert:

Még

27
nap

Ma voltam a Becálél évvégi kiállításán, de majd máskor mesélem el, meg töltök fel fotókat, mert visszafelé egy óra várakozás után derült ki, hogy a busz, amire vártam kb 8-ig járt. Ez volt 10-kor... Aztán felszálltam egy másikra, amiről át kellett szállni, és ott is vártam fél órát. Szóval kicsit fáradt vagyok és elegem van a dolgokból most.

Még

28
nap


Hát, Ila is elment... Ez azt jelenti, hogy most már tényleg közeledünk a dolog végéhez. Már komolyan kell gondolkoznom, hogy mit kell még megvennem és főleg, hogy hogy viszem haza.
Amúgy nagyon jó volt ez a pár nap, mentünk mindenfelé meg láttunk utcatáblán meditáló bohócot is. :) De a szobatársaim még mindig nem tudnak magyarul, pedig két és fél hete csak ezt hallgatják, viszont én kezdem egy kicsit úgy érezni, mintha tudnék héberül... Ez elég fura érzés, és nem is nagyon tudom elhinni, mivel majdnem 10 éve álmodozom erről.

Még

29
nap

Még

30
nap

Még

31
nap

Brühühűűűűű, a Nózi mindjárt elindul. :'(
Bár volt olyan ötlet, hogy a sáljának álcázom magam és vele megyek...

Még

32
nap

Sávuá Tov!

Még

33
nap

Még

34
nap

Na jó, talán ma írok kicsit többet is, mert itthon ülök egyelőre, és nem rohanok sehova, csak várom, hogy teljen az idő, ahogy az ilyenkor böjtnapon szokásos. :)
Épp most olvastam el Andi blogját, úgyhogy ettől kissé "értsük meg a világot" hangulatba kerültem. Azért megpróbálok a saját dolgaimról írni. Szóval tegnap Tel-Avivban elmentünk először a Tel-Aviv Múzeumba, ami elég drága volt és nagyon furán volt rendezve. A nagy része 20. sz. eleji-közepi művészet volt mindenhonnan a világból. Amitől kicsit csalódott lettem, mert nem azért mentem oda, hogy igaz, igazi, de mégis valamelyik ezredik Picasso képet lássam élőben. Meg nem is időrendben voltak a képek, hanem gyűjtők/adományozók szerint külön termekben. A másik, meg hogy nem volt semmi tértkép az épületről, pedig elég bonyolult felépítése volt. Ez a két dolog együtt eléggé megnehezítette, hogy mindent megnézzünk, csak nagy nehezen vettük észre, hogy van kortárs rész is. De miután órákig bolyongtunk, talán megtaláltunk mindent.
aztán elsétáltunk Jafoba, onnan a tengerhez, onnan meg a buszpályaudvarra és onnan hazabuszoztunk. Viccesek az emberek néha, amikor útbaigazítanak. Megkérdem, hol van ez meg az, erre azt mondják, messze... Mire megkérdem, hogy mégis milyen messze és melyik irányba kiderül, hogy fél óra kényelmes séta egy nagyobb úton egyenesen. :)

Még

35
nap

Ma voltunk Tel-Avivban, tök jó volt. :)

Még

36
nap

Meg

37
nap

Es epp nem megy a net a gepemen... :(

Még

38
nap

Ajjjjjjjj, legyen már vége!!!

Még

39
nap

Sávuá Tov!
Voltunk ma ebédelni Jennyéknél, akiket a zsinagógából ismerek. Egész jó volt, ott volt a férje, a cuki kislánya, aki kb 2 éves, meg a férje öccse a barátnőjével. Az utóbbiakat nem sikerült igazán megismerni, mivel nem igazán mentek 3 mm-nél távolabb egymástól, és a kommunkiációjuk is nagyrészt az egymás fülébe sutyorgásból állt. Meg ott volt még egy lány, Rachel. A gyerek volt a legaranyosabb. :)
Aztán hazajöttünk, és képzeljétek: olvastam! Van egy majdnem 600 oldalas Asimov kötetem a hátralévő 39 napra, de szerintem hamarabb vége lesz (a 150-en tartok). :( Túl érdekes, és túlságosan élvezem az olvasást ahhoz, hogy csak szombaton vegyem elő...

Még

40
nap

Még 41 nap

Úgy érzem, most már igazán valami tartalommal is meg kéne töltenem a bejegyzéseimet azontúl, hogy címet adok nekik... Szóval jól vagyunk Nózival együtt. Voltunk bevásárló körúton a belvárosban, mert már mindkettőnknek nagyon hiányzott, hogy együtt vásároljunk, tegnap megjártuk az arab piacot és egy-egy szandállal gazdagabban tértünk haza. :) De ma csak ennivalót vettünk (meg egy egész kis gyöngyöt), és holnap megpróbálunk egyáltalán semmit sem venni (kivéve dinnyét), hogy helyreálljon a költségvetésünk. Majd meglátjuk, hogy sikerül... Ma nem mentem Talmud órára egyrészt mert Nózi itthon volt egyedül, másrészt mert nagyon fáradt voltam. Nemsokára meg találkozom megint azzal a lánnyal, aki a kiállítás kurátora lesz. Ez így nagyon komolyan hangzik, de nem tudom eldönteni, hogy igazából mennyire az. Meglátjuk. Ja, és úgy döntöttem, hogy nem hívom többet azt a brácsatanárt, mert egy hónapig nem bírt órát tartani nekem mindenféle kifogások miatt és soha nem hívott fel, csak ha épp fél órával a megbeszélt időpont előtt rájött, hogy nem jó neki. Tegnap megkértem Mike-ot, hogy segítsen valaki mást találni, és mára sikerült is, úgyhogy felhívtam, mondta: "Ányí Ídá". Mindenesetre vicces, hogy jobb héber kiejtésem van, mint neki. :) De aranyosnak tűnt, és nem tud igazán angolul, ami jó, mert lehet orosz-héberezni kicsit. És holnap találkozunk.

Még 42 nap

Nem költözünk az utolsó három hétre!!! :D :D :D

Még 43 nap

Még 44 nap

Kiállítás: