Közösségbe megyünk

Múlt héten felhívott egy ismerősöm, aki az egyik iskola igazgatója, hogy van-e kedvem heti 4 órában tanítani. Addig Dovi lehetne az iskola épületében levő bölcsiben. Már ősszel is keresett, akkor az oviba kellettem volna, de Dovi még csak fél éves volt, és minden napra semmiképp nem akartam menni, még nagyon sokat szopott is, és egyébként is, nagyon kicsi volt, na. De most már elég nagy, hogy nekem szükségem legyen egy kis másféle elfoglaltságra. Ők is gyerekek ugyan, de legalább tudnak beszélni és pelenkázni se kell őket. Tök fura, hogy nem kértem gondolkodási időt, és a múltkorival ellentétben olyan jó érzésem van a dologgal kapcsolatban. Azért attól tartok, hogy Dovinak a bölcsiben kell lennie nélkülem. Egyrészt, mert nélkülem, másrészt mert még délelőtt is aludna, ők meg ugye nem. Ma voltunk megnézni őket, és annyira érdekes volt neki minden, hogy nem is aludt, de nagyon fáradt volt a végére. Aztán úgy alakult, hogy kétszer aludt délután, a másodikból este 6-kor ébredt. De a társaság tetszett neki, bár én néha féltem, hogy rálépnek. Meg ő nem nagyon érti még, hogy a többiek miért szedik ki a kezéből a játékokat, a többiek meg azt nem értik, hogy ő miért játszik úgy, ahogy. De ők is jól megnézték maguknak. Hatnak is egymásra, egyelőre nem Dovi kezdett járni (bár közel áll hozzá), hanem a többiek mászni. Viszont Dovi mákostésztát evett egyedül villával. Kell neki vennem egy gyerekvillát, úgy élvezte, hogy fel lehet szúrni rá a dolgokat és a szájába tenni. Ezt kanállal egyedül nem tudja.
Egyébként három órát kell tartanom elsősöknek (vallás tantárgyból), és egyet felsős lányoknak (ketten vannak, egy 9. és egy 12-es.). Most kezdhetek óravázlatot írni.

Viszont büszke vagyok magamra, még semmit nem beszéltünk meg, de más jött mindenki mindenféle ötletekkel, hogy akkor miket kéne még csinálnom. Például hébert tanítani a kicsiknek, imádkozni a felsős lányokkal, együttműködni a rajztanárral stb. De én mindre azt mondtam, hogy kezdjük el így, nézzük meg, hogy mit szól Dovi, és hogy működnek a dolgok, aztán meglátjuk, hogy mit és mennyit lehet hozzátenni. És egyáltalán, nagyon kiálltam az érdekeinkért. Például csütörtökön nincs órám, mert Ringatóra járunk, pénteken meg azért, mert főzünk.

Tegnap beszéltünk meg mindent az iskolában, és még este felhívott Z, a régi bölcsiből, hogy úgy hallotta, hogy én most itt fogok dolgozni, és hogy van ez. Hogy miért nem megyek inkább hozzá vissza jövőre, mert Zs, aki a helyemen van szülni fog. Aztán megnyugtattam, hogy nem a bölcsibe vagy az oviba mentem és hogy heti 4 órát leszek csak, a maradék időben (ha egyáltalán jövőre is ott leszek) simán mehetek a bölcsibe hozzá. Azért vicces, hogy milyen gyorsan terjednek a dolgok és mennyire nem a helyes információk. Azért kíváncsi lennék, hogy ki volt az, aki rohant hozzá, ahogy meglátott...