Jobb későn, mint soha: egyéves húdeügyesvagyok összefoglaló

Úgy elszaladt az idő, hogy nem csak hogy egyéves lett Dovi, de el is múlt anélkül, hogy azt itt megemlítettem volna. Tehát: egy éves, 76 centi, 10,1 kiló volt, de most beteg volt egy hétig, úgyhogy 9, 6. Szerintem durva, hogy fél kilót fogyott egy hét alatt, de a hordozós énem nem bánja egyáltalán. A fenti két kép még a betegség előtt készült, azóta sokkal kevésbé van oda az evésért. Pedig néha bele is talál a szájába egyedül a kanállal.

 A fényképezőgép régi kedvenc. Leginkább a kupakot szereti visszatenni az objektívre.

 Az új kedvenc viszont a telefonálás. Már nem csak fogélesítésre jó a készülék, hanem igazi hallózásra is, bár azt egyelőre nekem kell mondanom hozzá. Viszont tetszőleges tárggyal tud telefonálni. Például a kefires kiskanállal is. Igen, utána hajat kell mosni.

Ma pedig végre lementünk a játszótérre. Aranyos volt, hogy ősz óta elfelejtette, hogy milyen volt a hinta, és most úgy örült neki, mintha sose próbálta volna.

 A képen egy Kismedvét rejtettünk el.

Ezen a képen meg valami mást rejtettünk el, amit egy Kismedve keres.

Ezen kívül tud már tapsolni, amit úgy tanult meg, hogy épp akartam mondani, hogy kezdek aggódni, hogy nem csinál semmit két kézzel, és hogy az agyféltekéi között nincs meg valami összeköttetés, vagy nem tudom, mi. Aztán az ölemben ülve megfogtam a felkarját és összeütöttem a tenyerét. Ezzel valahogy rájött, hogy hogy kell csinálni, és azóta tudja.
Ezen kívül egyre hosszabb időre áll meg kapaszkodás nélkül és egyre kevésbé támaszkodik járáshoz is. Meg egyre jobban akar is járni, csak kis félénk és nem nagyon meri elengedni a kapaszkodót.
És egyre jobb úton halad, hogy önkiszolgáló legyen a szopizásban. Nappal már kezdi sejteni, hogy hol tartom a mellem, akkor is, ha ruha van rajta, éjjel meg szerintem sikerült neki megtalálnia egyedül, de nem vagyok teljesen biztos benne, mert aludtam. Különben meg akrobatikus pózokban képes szopizni, amit hol abbahagy, hol újrakezd, de ha elcsomagolom, és ő még nem végzett, határozottan tiltakozik.
Az éjszakai ébredések, amikor épp nincs se betegség, se fogzás, kezdenek normális mederbe terelődni. Mondjuk 2-3 van egy éjjel, az is hajnalban. És gyorsabban vissza is alszik.
És a nagy attrakció: le tud mászni egyedül az ágyról! El sem tudom mondani, mekkora könnyebbség, hogy nem kell félnem, hogy leesik.
Egyre több mindent ért, olyanokat, mikor kell integetni, gyere ide, add ide, ha megszólal a kaputelefon, mondja, hogy "Papa", ha ledönti a kockákat, akkor "Bumm". (Itt kell megemlítenem azt is, hogy milyen egy szuperügyes Másikom van, aki kapcsolót szerelt a kaputelefonra, és ki lehet kapcsolni, és nem szólal meg, ha nem akarom. És még szép is az a kapcsoló, bizony.)

(Az egyéves szülinapi tortáról később lesz kép, mert másik fényképezővel csináltam, és nem találom hozzá a kábelt.)