Egyrészt nem lesz holnap mamamis topictalálkozó, mert lebetegedtek, akinél lett volna. Pedig nagyon készültem egy felnőtt programra.
Másrészt a önkéntes szoptatási segítő tanfolyam, ami elmaradt januárban (amiért külön mérgesek voltunk, mert az utazást hozzá igazítottuk), most április legelején lesz. És ha véletlenül úgy alakulna a szülés, hogy el tudnék menni, az utolsó napja akkor Peszah. Szóval erről lemaradtam. És nem tudom, lesz-e még másik alkalom, mielőtt költözünk. Lehet, hogy inkább rendes LLL tanácsadó leszek...
És a hasam, mint a matricán is látszik, tényleg akkora, mint egy dinnye. Elmentem a tükör előtt, és majdnem visszahőköltem, hogy mi nőtt rám. Ez persze nem tölt el csalódottsággal és szomorúsággal, csak a komfortérzetemet rontja, hogy nem tudok megmozdulni. Ma reggel Dovi közölte, hogy "Mama pocakra fordul és lecsúszik (az ágyról), mert kijött a kisbaba a pocakjából". Nem akartam neki mondani, hogy az azért jobban fel fog neki tűnni, ha kijön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése