A Dovialvás problematika

Még nem is mondtam, hogy 2 hete dolgozom. Abban a bölcsiben, ahova Dovi járt, amíg tanítottam. Egész jó, bár fárasztó, és a másik bölcsiben szívesebben lennék, de most nem lehet. Úgy néz ki a napunk, hogy reggel elkésünk elindulunk a bölcsibe, ott vagyunk, ebédelünk, hazajövünk, Dovi elalszik a hátamon, leteszem az ágyba (cicivel), és alszik 2-3 órát. Aztán játszótér vagy egyéb program estig. Ez így tök jól is hangzik, de nincs benne se vásárlás se semminek az elintézése. Mert ha alvó Dovival a hátamon nem rögtön haza jövök, akkor sokkal hamarabb felébred, és ő is kialvatlan, és én se tudok pihenni. A rögtönt úgy értem, hogy a múltkor két megállót sétáltam, mert kellett bérlet, és pótlóbuszok vannak, és ez elég volt, hogy pont egy éber fázisba kerüljön, mire hazaérünk. És amikor 3-4 körül felébred, már nincs idő piacra menni (mert már semmi sincs), meg a spárba és még a játszóra is. Vagy még erre talán lenne, de ha csak egy egyéb program közbejön, lőttek az egésznek. A héten pl nem volt semmi kenyérféle, mert nem jutottam el agy olyan boltig, ahol árulnak zsömlét. Ma eljutottam, de addigra épp megsütöttem itthon a kenyeret (illetve a gép). Ma muszáj volt húst vennem sábeszre, de nem akartam délután visszamenni a Wesselényi utcába, ahonnan jöttem délben. Viszont Dovit se hagyhattam elaludni. Így tehát ő is gyalogolt a hentesig. Szegény a végén már kétlépésenként leguggolt, és mondta, hogy nem. Azért eljutottunk odáig, vettünk csirkét, feltettem a hátamra, még az utcából se értünk ki, már aludt. Aztán végig egész úton. Amikor pedig leszálltunk a villamosról, felébredt. Sírva. Ez már megtörtént néhányszor, gondolom, mert kijövünk a légkondiból, be a szélbe. Ilyenkor esélytelen olyan gyorsan hazaérnem, hogy ne ébredjen fel teljesen, és akkor meg már nem lehet visszaaltatni egész délután. Illetve egyszer sikerült, másfél óra alatt. De ma meglett a megoldás! Megálltunk, Dovit a hátamról áttettem a csípőmre, kapott cicit, visszaaludt, hazaaraszoltunk a 3 kiló hússal és a járáshoz túl lentre kötött szopizó Dovival, aztán betettem az ágyba cicistül, és aludt is fél 4-ig.

Nevelés

Két dolog, amit biztos megtanítok az összes gyerekemnek:

• Ha a buszon állni kell, nem nyavalygunk, hanem örülünk, hogy van két egészséges lábunk, amin tudunk állni. Nem hisztizünk hangosan addig amíg valaki át nem adja a helyét (úgysem fogom elfogadni), és főleg nem rohanunk előre az emberek között, hogy lezuttyanjunk egy néni előtt az utolsó helyre. Ha valaki mégis átadja a helyét, a gyerekek ölbe ülnek, hogy minél kevesebb helyet foglaljunk.
• Ha valaki pénzt kér az utcán, nem elfordulunk, hanem ha tudunk, adunk neki, mert szegénynek nincsen és éhes. Nem pedig koszos és büdös, akitől el kell fordulni (ha valaki részeg, az más kérdés természetesen). Ha éppen nem tudunk adni neki, akkor azt is megmondjuk neki normálisan, nem pedig elfordulunk és várjuk, hogy elmenjen. 

 És ha ezt megtanulják, mindannyian jobb emberek leszünk. :)