NST 2.

Voltam. Minden rendben. Az utód megint nem esett túlzásokba a mozgást illetően, volt egy kísérlete, hogy lerúgja magáról azt a tappancsot, akkor kiment a lapról a görbe. Ezen kívül néhány gyenge "hagyjatok már" mocorgáson kívül többre nem volt hajlandó. Szerencsére nem kellett lépcsőznöm meg ennem-innom, jó volt ez a nővérnek így is.

Valaki kérdezte, hány hetes vagyok, mikor mondtam, megállapította, hogy akkor ő is Valentin-napi baba lesz. Hát, mondtam, még drukkolunk, hogy ne az legyen...

UH

Ma voltunk az utolsó ultrahangon, de nem tudok képet mutatni, mert őurasága nem volt hajlandó a fotogén felét mutatni nekünk, úgyhogy nemhogy egy utolsó DVD-t nem tudtunk kérni, de egyetlen fotót se lehetett csinálni. Persze a lényeget megtudtuk, mindene megvan, rendben fejlődik, kb 2,5 kiló, lesz még 3,5 is. És így megspórolt nekünk 7000 Ft-ot, amivel a DVD-s uh többe került volna. Biztos meghallotta, hogy gondolkoztunk, hogy kérjünk-e vagy ne.

NST - CTG

11:30-ra volt időpontom, a Bártfai utcai szakambulancián, első emelet 108-as terem. Ennyit tudtam. Találtam ott egy csukott ajtót, amin jó darabig nem jött ki senki. Én nem vagyok egy udvariatlan, ajtót bedöntő típus, főleg orvosnál, úgyhogy vártam. Egészen addig, amíg meg nem jelent két kismama, és be nem sétáltak a terembe. Akkor megkérdeztem, hogy mégis hogyan működik a dolog, de addigra már minden hely foglalt volt, úgyhogy várnom kellett. De még mindig nem tudtam, hogy ha valaki kijön, akkor csak be kell mennem, vagy várjak, míg szólnak. Megkérdeztem a lányt, aki kijött. Várjak, míg szólnak, és hoztam-e vizeletet. Nem, miért kellett volna? Hát igen, kellett volna, neki se szóltak először, de majd adnak egy poharat. Jó, akkor most nem megyek pisilni. Poharat nem adtak, ellenben szóltak, hogy mehetek. Onnantól fél órán át nem szabadultam, úgyhogy jobb lett volna, ha mégis megyek wc-re előtte. A szoba elég vicces volt, nem is tudom, mihez hasonlítsam. Van négy szék, mindegyiken ül valaki, kilógó hassal, amin a monitorok vannak. A nővér közben az ellenőrzőnket kiskönyvünket nézegeti, töltögeti. Ezen kívül nem történik semmi, háttérzajként hallani a babák szívverését, néha erősebben, néha halkabban. Esetleg azt, ha hirtelen mozdulnak. A gép, ami ránk van kötve közben kiad valami szalagot, amin mindenféle cikkcakkok vannak. Azt tudtam, hogy egyik a szívhang, másik a méhtevékenység, de hogy melyik melyik és a görbe vonalak mit jelentenek, arról fogalmam se volt.  A végén meg is kérdeztem a nővért, hogy most ez mit jelent. Nem igazán akart információval szolgálni, azon kívül, hogy minden rendben. Azt még kihúztam belőle, hogy a két cikkcakk közül melyik melyik (fölső szívhang, alsó méh), de ennél többre nem volt hajlandó. Mondtam neki, hogy jó, csak azért kérdezem, mert nem láttam még ilyet...

Nem érti

Hogy ha a nőgyógyász (meg általában mindenki más is) azt mondja, hogy a terheléses cukorvizsgálatnál a cukros vízhez lehet facsarni citromot, akkor a háziorvos miért nem engedi meg? Meg azt sem engedi, hogy azután sima vizet igyak.
Továbbá azt sem értem, hogy miért kell ezt a vért laborban egy hétig vizsgálni, amikor a vércukormérés 1 perc.

De fuj, ez valami szörnyű volt. Egyrészt borzalmas volt az íze, másrészt majd összeragadt a szám 75 g egy pohár vízben feloldott cukortól, aztán meg olyan rosszul lettem, hogy csak na. Szegény hasnyálmirigyem, ha ettől nem ütődött ki, akkor semmitől...

Ja és kaptam influenza elleni oltást is (ez jó, és csak kicsit kellett küzdenem érte a nővérrel, amíg az orvos rendre nem utasította), de most a felére csökkent a lehetséges alvási pozícióim száma, mert azon a vállamon nem tudok feküdni.

Első nem titkos blogbejegyzés

És igen, ma voltunk a 12 hetes ultrahangon, és minden rendben volt. Dobogott a szíve, hallottuk meg láttuk is (illetve csak Másik látta, akkor én épp azt kerestem, hogy melyik a feje a képen), megvan minden végtagja. Eleinte nem akarta annyira mutogatni magát, mert éppen aludt. Mondta is a pasi, hogy milyen nyugodt gyerek. (Lehet, hogy mégse Nózira fog hasonlítani?) Köhögéssel meg nevetéssel kellett felébresztenem és rávennem, hogy fordítsa el a fejét a tarkóredő méréséhez. Végül az is rendben volt szerencsére. Hiába mondogattam magamnak (meg a Másikkal mondogattattam naponta kb 10-szer), hogy minden rendben van, azért nagyon megkönnyebbültem.