NST - CTG

11:30-ra volt időpontom, a Bártfai utcai szakambulancián, első emelet 108-as terem. Ennyit tudtam. Találtam ott egy csukott ajtót, amin jó darabig nem jött ki senki. Én nem vagyok egy udvariatlan, ajtót bedöntő típus, főleg orvosnál, úgyhogy vártam. Egészen addig, amíg meg nem jelent két kismama, és be nem sétáltak a terembe. Akkor megkérdeztem, hogy mégis hogyan működik a dolog, de addigra már minden hely foglalt volt, úgyhogy várnom kellett. De még mindig nem tudtam, hogy ha valaki kijön, akkor csak be kell mennem, vagy várjak, míg szólnak. Megkérdeztem a lányt, aki kijött. Várjak, míg szólnak, és hoztam-e vizeletet. Nem, miért kellett volna? Hát igen, kellett volna, neki se szóltak először, de majd adnak egy poharat. Jó, akkor most nem megyek pisilni. Poharat nem adtak, ellenben szóltak, hogy mehetek. Onnantól fél órán át nem szabadultam, úgyhogy jobb lett volna, ha mégis megyek wc-re előtte. A szoba elég vicces volt, nem is tudom, mihez hasonlítsam. Van négy szék, mindegyiken ül valaki, kilógó hassal, amin a monitorok vannak. A nővér közben az ellenőrzőnket kiskönyvünket nézegeti, töltögeti. Ezen kívül nem történik semmi, háttérzajként hallani a babák szívverését, néha erősebben, néha halkabban. Esetleg azt, ha hirtelen mozdulnak. A gép, ami ránk van kötve közben kiad valami szalagot, amin mindenféle cikkcakkok vannak. Azt tudtam, hogy egyik a szívhang, másik a méhtevékenység, de hogy melyik melyik és a görbe vonalak mit jelentenek, arról fogalmam se volt.  A végén meg is kérdeztem a nővért, hogy most ez mit jelent. Nem igazán akart információval szolgálni, azon kívül, hogy minden rendben. Azt még kihúztam belőle, hogy a két cikkcakk közül melyik melyik (fölső szívhang, alsó méh), de ennél többre nem volt hajlandó. Mondtam neki, hogy jó, csak azért kérdezem, mert nem láttam még ilyet...