Mérges

Dovinak hasmenése van. Úgy kb két hete. Nem tudjuk, mitől. Mivel nem múlt el, felhívtam az orvost. Azt mondta, ne adjunk neki tejterméket legalább egy hétig, plusz probiotikum. És ha kell tápszerrecept, akkor ír, menjek el érte. Nem tudom, mi köze a tápszernek a hasmenéshez. De én valami miatt (talán mert ezen is gondolkoztam) inkább megosztottam vele, hogy még szopik, de én babát várok, és most ami kevés tej termelődik, az kolosztrum, ami tud ugye hasmenést csinálni (mert arra -is- találták ki, hogy kihajtsa a mekóniumot az újszülöttek beleiből). Erre azt válaszolta, hogy hát amúgy se ajánlott ilyenkor szoptatni, úgyhogy jó lenne elválasztani Dovit. Valami belém nevelt udvariasság és az, hogy még máskor is kell beszélnem a nővel megakadályozta, hogy nagyon elküldjem a francba. Csak annyit mondtam neki, hogy megbeszéltem az orvosommal, aki azt mondta, hogy amíg minden rendben van, addig semmi akadálya (ez azért csúsztatás, mert az orvos semmit nem reagált, teljesen természetesnek vette a dolgot). Erre ő, hogy akkor el tetszik dönteni.
Annyira rosszul esett! Nem is az, hogy más a véleménye, még ha az én "véleményemet" tudományos kutatások és sok ember gyakorlata támasztja is alá, meg igazából konkrétan semmi meglepőt nem mondott, mert tudom, hogy általában mi a hozzáállás ebben a témában, és tulajdonképpen nem is olyan nagy dolog. De mégis nagyon bánt. Valószínűleg a hormonjaim is rátesznek egy lapáttal. Csak azt nem értem, ha kérdezek valamit, akkor miért valami másra kell válaszolni, és ezzel rögtön minősíteni is?

Védőháló nélkül

Az úgy volt, hogy szeretném átszabatni a hordozós kabátomat, mert így nem valami praktikus. Illetve az, de lehetne sokkal jobb is. Viszont nem tudtam, hogy hol van, hetek óta keresem. Viszont jövő szerdán megyek a lányhoz, aki remélhetőleg vállalja. Ezért nem láttunk más megoldást, és leszedtük a szekrény tetejéről a nagy vákuumos ruhazsákokat. Azokban nem volt. Ellenben Másik szekrényének a felső polcán tök elérhető helyen igen. (Biztos, hogy néztem már ott.) De ha már lent voltak a zsákok, kiválogattam a maradék kismamaruhákat, és eltettem a helyükre, amik már nem jönnek rám. A zsákok visszaszenvedése a szekrény tetejére esti programnak maradt. Volt hozzá egy nem túl jól működő, folyton leálló porszívónk (amire vigyázni kell, mert múltkor leállt orrszívás közben, utána Dovi napokig azt kiabálva ébredt, hogy "elromlott a nagy fehér porszívó") meg a túl nagy méretű, egyébként régen kilyukadt zsákok, amikből csak azért kellett kiszívni (Dovi szerint kipucolni) a levegőt, hogy amíg feltesszük őket, egyben maradjanak annyira, hogy meg lehessen őket fogni. Utána már leereszthettek, és ezt meg is tették. Szóval elég nehéz volt kivitelezni a tervünket. Mikor végre kész volt, és egyéb dolgaink után néztünk, egyszer csak ezt hallom a szobából: "felmásztál Papa székére" Benézek, és tényleg! Halál nyugodtan ácsorog a létraszék utolsó előtti fokán. Én csapot papot eldobva rohanok, Másik nem is érti miről van szó, de szalad ő is. Mikor odaérünk, Dovi fülig érő mosollyal közli, hogy "naaagy Dovi". Hm. Most számlálom az ősz hajszálaimat.

Ilyenek történnek nálunk

El ne felejtsük

Izraelből datolyát is kell hozni. Ezért.

Testvérek

Amikor a Nagyobbik egyszer csak közli, hogy neki kisbaba van a hasában. Én megkérdem, hogy akkor az én hasamban ki van? Erre odajön, elkezdi simogatni, és mondja: hahó, Kisbaba, mit csinálsz? Játszom veled (ha) kijöttél. És akkor a Kisebbik rúg egyet odabent.

Terhestünet

Azzal kezdődött, hogy kivittem a szemetet, és ahogy leértem a járdára, a zacskó füle elszakadt, és minden a földön landolt. Kajlapisis macskaalom, koszos pelusok, kajamaradékok, és a használt zsepiken már fenn sem akadok. Sőt, azokkal fogtam meg a többit. A bölcsibe vezető utat túléltem, bár lehet, hogy az átok átszállt a körülöttem lévőkre, mert egy nő elesett mellettem, egy pasinak meg eldőlt a csomagja, és mindenféle fém alkatrészek gurultak szét belőle.Aztán mikor hazaértem vacsorakészítésnél Másik szólt, hogy hagymavágás után besózta a deszkát. Hát nem rátettem a zsömléket? Aztán mikor Dovi vizét ellenőriztem, kivertem a saját kezemből a hagymás kenyeret. Végül az előbb levertem a tálcát a fotel karfájáról, ami kb 2 napja nyugodtan pihent ott. Rajta volt a notebookom, és egy doboz gombostű. Most megpróbálok már semmihez sem nyúlni ma este.

Dovi a bölcsiben

Már rég meg kellett volna írnom azt a bejegyzést, és most is a normális alvásom kockáztatásával látok neki, ugyanis a fent nevezett bölcsis nagyfiú betegen és köhögősen fekszik az ágyában és ki tudja, meddig és hogyan hajlandó aludni. Tehát nem is megy holnap a bölcsibe, ami mindkettőnknek nagy csalódás. Mert ő egyszerűen imádja. Ha kérdezem reggel, hogy hova mész ma, akkor rávágja, hogy BŐCSIBE!!! És naponta többször fel kell neki sorolnom, hogy ki mindenki várja ott. Egyik nap mentem érte, megkérdeztem, mit csináltál a bölcsiben? Zenéztél! Tornáztál! Aztán azt is imádja, ha végigkérdezem, hogy ettél? Ettél! Játszottál? Játszottál! Aludtál? Aludtál! stb.

Első nap végig vele voltam mindenhol. Ott is aludt, hogy ne boruljon fel teljesen a napunk a hosszú hazaút miatt, de külön szobában. Másnap ha nélkülem ment be valahova, nem mentem utána, csak ha hívott. És bár velem, de a többiekkel egy szobában aludt. Ugyanez volt csütörtökön is (közte volt egy nap szünet, mert okt. 23. volt.) Kivéve, hogy nélkülem ment le a játszóra a többiekkel. Ezt csináltuk hétfőn is. Kedden már Másik vitte, mert én orvosnál voltam, én csak ebéd után mentem oda. De nem mentem be, hogy próbálják meg ők altatni, de legyek ott, ha bármi gáz van. Nem volt. Ahogy felébredt, engem látott, és azt mondta: bőcsibe vagy. Másnap már csak a délutáni foglalkozás végére mentem.
Egyszer sem volt semmi gond, nem sír, jól érzi magát, itthon énekli az összes dalt, amiket még szerencse, hogy ismerek. Így ha elkezdi, együtt énekeljük. Van, hogy többször a teljes reggeli imát. Tök jó érzés, hogy ismerem, ami történik vele, bár azért rossz, hogy nem látom, milyen a többi gyerek között, amikor nem vagyok ott. Kéne valami kamera. (Hú, ezt nemrég mások is felvetették egy óvodában, de egész más célból...)

A lányok azt mondják, látszik, hogy volt már közösségben. Én azt mondom, biztonságosan kötődik. Mert a 2 hét velem együtt a másik bölcsiben a gyerekek mellett eltöltött időt nem nevezném azért közösségnek. Ja, és másik bölcsi. Ugye azt mondták, hogy az a baj, hogy nem tudok más gyerekhez odamenni, mert Dovinak annyira szüksége van rám. És már akkor is úgy gondoltam, hogy ebben a bölcsiben ez nem lenne gond néhány hétnél tovább. Hát most bebizonyosodott, hogy még addig sem. Egyrészt biztonságban érezzük magunkat (én Dovit), másrészt a lányok odafigyelnek rá, hogy Dovi velük is játsszon, és beszokjon. És ezalatt én a többi gyerekkel játszom, egyrészt mert miért ne, másrészt mert odajönnek hozzám, harmadrészt mert K-val összeszokottak vagyunk, és ez egyértelmű. Szóval ebben sem volt igazuk, he.

Kicsit tartottam tőle, hogy mit fog kezdeni a többi gyerekkel. Mert eddig amikor én láttam, nagyon nem tudott mit kezdeni vele, ha elvettek tőle valamit. Na, most a 4-5. napon, mikor bementem, és az egyik lány el akart tőle venni valamit, ő határozottan rászólt, hogy "ne vedd el tűzoltóautót!" (a névelőkkel még csak most barátkozik).

És hát holnap a szabadnapom helyett itthon betegeskedünk, unatkozunk, és nem lesz magamra 5 percem se... De majd jövő héten!