Fura nap

Reggel még nem volt semmi bajom. Aztán valahogy egyre rosszabb lett a kedvem. Beszéltem a szülésznővel, hogy hányra menjek a kórházba találkozni vele. Ettől csak rosszabb lett, pedig ő mindig jókedvre derít már csak azzal is, ha rám néz. Még volt néhány percem itthon, úgyhogy elkezdtem pakolászni, de attól sem lett jobb kedvem, kifejezetten idegesített, hogy itthon kell hagynom a sok elölfelejtett cuccot (azért olyan sok nem volt, csak annak tűnt). Aztán útközben rájöttem, hogy valószínűleg az a bajom, hogy egyrészt rengeteg dolgom volt mára, és egyikhez sem igazán volt kedvem, és mind olyan képlékeny volt, és nehéz volt összeszervezni, hogy ideges voltam miatta. Másrészt kezdem felfogni, hogy ez az egész terhesség meg szülés-dolog igenis velem történik, és tényleg meg kell szülnöm egy gyereket. Ezen pedig nem segített a szülésznővel való végső egyeztetés (na jó, nem teljesen végső, de majdnem). Aztán azt elintéztem, nem is bőgtem, pedig közel álltam hozzá, ki tudja miért. Elmentem az OEP-be, beadtam a TGYÁS-kérelmet, elfogadták, nem hiányzott semmi. Akkor már kicsit jobban voltam, de még előttem állt a Képzőn tett látogatás. Nem is akárhol, hanem a Tanárképző Tanszéken, ami az egész épület legeslegmagasabb pontján fekszik, a tetőtérben, amit négy emelet előz meg, hatméteres belmagassággal. Eléggé elfáradtam, mire felértem. Aztán beszéltem a konzulensemmel, hogy mégis milyen témát válasszak, és meglepő módon elég hamar kisütöttünk valamit, ami a követelményeknek is megfelelt és engem is érdekel. Megállapítottuk, hogy mi a következő lépés, és hogy merre induljak. Úgyhogy most van egy szűk hónapom legalább a vázlatot megírni, hogy még legyen esélyem befejezni ebben az életben. Aztán hazajöttem, de előbb beszaladtam az Alle-ba pár dologért. Hát, több, mint két órán át tartott, amíg vettem egy egeret a gépemhez, az utolsó cuccokat a dm-ben és néhány dolgot a Sparban. Én nem értem ezt, hogy lettem ilyen lassú? A végére jól elfáradtam, úgyhogy hazajövetel előtt leültem pihenni a padra, aztán találkoztam Barbusékkal. Hazajöttem, megnéztem egy aranyos filmet (gyerekek, szigorú nevelők, szomorú özvegy apa, romantikus angol kertek stb.) A végére nagyon jó kedvem lett. Érdekes volt, hogy ahogy haladtam előre a programokkal és elintéznivalókkal, úgy csökkent az idegességem, és egyre jobban mosolyogtam.
Viszont van néhány fura jelenség. A reggeli ideges pakolás szerintem a fészekrakás egy mutáns változata volt. Ezen kívül sokkal kisebb súlyokat tudok cipelni és sokkal kisebb távon. Néha nyilall a medencémben valami bizonytalan helyen és kijöttek a pattanásaim, ami nálam minden hormonális változást megelőző tünet.