Vagyis mazal tov Juditnak és Maoznak még itt is.
Kezd tényleg egyre közelebb kerülni a dolog. Még csak nagyon apró lépésenként, de tegnap például nem sok hiányzott a bőgéshez, amikor az elsőszámú okoskönyvet olvastam a szülésről. Igen, azt, amelyiket már százszor elolvastam és gyerekkoromban vele is aludtam. (Igen, tényleg.)
Általában nem nagyon fogom föl, hogy mi történik, csak elintéznivalók és vásárolnivalók vannak, utóbbiból mint a mai ellenőrzés során kiderült, nem is olyan sok (az előbbiből azért akad bőven).
A hazajövős babaruhát már összeraktam, már csak az én cuccaim hiányoznak. De az ugye kevésbé fontos, hogy nekem legyen hálóingem, papucsom, enni-innivalóm, könyvem stb a kórházi tartózkodás alatt, mint az, hogy a kölyköcske csinos és egymáshoz illő macis ruhában jöjjön haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése