hogy az egyik oldalamon azért nem tudok aludni, mert fáj a hátam, a másikon meg azért, mert nem kapok levegőt (a hát-has témát már felvetni sem érdemes ugye). Szóval élvezetesek az éjszakáim. Ki kell találnom valamit holnapra, amikor nem lehet a gépet bekapcsolni. Nem szeretek kényelmetlen széken a konyhában rostokolni, még akkor sem, ha van könyvem.
A hasam néha lejjebb van, néha visszamászik. De az "utolsó trimeszter" tünetek most kezdenek csak előjönni. Egyre dagadtabb láb és kéz, néha gyomorégés, légszomj stb. Ez a légszomj is elég fura, mintha gyomorszájon rúgnának, de nem egyszer nagyot, úgyhogy nem igazán fáj, viszont folyamatosan, úgyhogy a "hápogás" érzés elég sokáig eltart. Állítólag a fura álmok is a terhestünetek közé tartoznak. Hát ma abból is volt egy (igen, azalatt a rövid idő alatt, amikor kivételesen tudtam aludni). Az volt a lényege, hogy mentünk uh-ra, a Kreatív Hobbyba (!!!), ahol közölték, hogy nincs ott a gyerek. Nem igazán magyarázták, csak közölték, hogy felszívódott. De jó hír, hogy látnak valami peteszák-szerűséget, szóval lehet, hogy a következő összejön. Nem nagyon tudtam mit kezdeni az információval. Aztán elmentünk a családnak elmondani a dolgot, de valamiért az Attila útra (12 éves koromig laktunk ott). Mikor épp parkoltunk, Másik átváltozott Mamivá, aki nem volt hajlandó egy kilométeres körzeten belül megállni, ezért elkezdtem vele veszekedni. Persze tudtam (meg ő is), hogy tulajdonképpen a gyerek-dolog miatt vagyok ideges. Aztán elkezdtem aggódni, hogy most egyrészt ezt el kell mesélnem mindenkinek, másrészt ha nem szülök most, akkor kell találnom munkát. A bölcsibe nem mehetek vissza, mert már felvették Zsófit.
Ebből azt szűröm le, hogy egyrészt nem szeretem, ha az emberek mindent tudnak rólam, semmi közük a bajaimhoz (ez szimpatikusabb, mint hogy túlságosan érdekel a véleményük), másrészt, hogy még mindig nem fogtam föl, hogy ez az egész velem történik.
Logikusan hangzik. :)
VálaszTörlés