Esti beszélgetés

Dovi: épp befejezte az evést az egyik oldalon, de nyöszörög
Én: Ne nyöszörögj, nagy fiú vagy te már ahhoz, hogy háromóránként ennyit egyél (persze kap, akármikor kér)
Én Másiknak: most te jössz!
Másik: Gondoltam, eszem egy kicsit, mielőtt indulok a zsinagógába...
Én: Ja, még oda is mész? Az egyébként nem úgy működik, hogy még leülök a géphez meg ezt meg azt csinálok, és valamikor eszem. Ha éhes vagyok és épp lehet, akkor nem szabad kihagyni a lehetőséget.
Másik: hmm hmm.
Dovi: tovább nyöszörög, sírni kezd, átteszem a másik oldalra
Én: Nem lehetsz ennyire éhes...
Másik: de ebéd óta nem ettem!
Én: nem te!