(2013. aug. ?)
Eddig nem sok van. Nem emlékszem, Dovival mi volt ilyenkor. Egyelőre nem igazán érzem, hogy bármi változott volna. Illetve én látom a hasamon a változást, de külső szemlélőnek semmi. Meg volt egy sírásrohamom pénteken az elpakolásra váró ruhák kupaca fölött. És a Dovi óta ismerős gyorsan kifejlődő tojásundor. Délután még megfőztem őket a tojáskrémhez, csak valahogy nem kívántam megenni. De ha muszáj lett volna, még el tudtam volna képzelni. Aztán vacsorakor már azt sem. Amikor meg pakoltunk el, és Másik kb 1 méterre tőlem becsukta a dobozt, és megéreztem a szagát, hát... Másnap délben még rosszabb lett, ma meg már a szót olvasva is hányingerem van. (Valami rémlik, hogy Dovinál amíg nem mozgott, és elbizonytalanodtam, hogy minden rendben van-e, mindig a t-betűs dologra gondoltam, és ha elfogott a rosszullét, megnyugodtam.) És persze sokat kell pisilnem. Idegesítő, hogy amikor Dovi épp nem kel éjjel, akkor magam miatt ébredek. Még idegesítőbb, ha Dovi igenis ébred, és azért nem tudok kimenni, mert előbb vissza kell altatni. De ez legyen a legnagyobb bajom. És olyan boldog vagyok, hogy gond nélkül szopizik tovább, és ezt is megoldottuk! Meglátjuk a 16. héten mi lesz, akkortól kolosztrum is keveredik a tejbe, és más lesz az íze. De nem hiszem, hogy ezt a kis cicinkórászt ez az apróság eltérítené.
Meg az van még, hogy nem érzek kb semmit. Eleinte a hasamban volt némi nyomás, pár napig kényelmetlen is volt Dovit hordoznom, de aztán elmúlt. A mellem néha viszket és szúr, de a szoptatás miatt (?) inkább csak nem csinál semmi különöset. A hasam azóta láthatóan nem nagyobb. Szóval kezdek aggódni. Mert ha van min, én aggódom. És nagy tehetségem van megtalálni az okokat.
Nem tudom, Dovinál mit éreztem ilyenkor, mert nem írtam le. (Most ezért is írom, hogy legközelebbre legyen.) Emlékszem, hogy eleinte éreztem valamit, de hogy mikor volt az eleinte, arról fogalmam sincs. Épp tegnap beszéltük meg, hogy olyan 8-9 hetesen megyünk orvoshoz, mert akkor megnézi, már látszani fog a szíve, és csak 3-4 hetet kell várni az ominózus 12. heti uh-ig, és kevesebb időm lesz aggódni. De nem tudom, hogy fogom kibírni addig. Pedig még nem mehetek amúgy sem, még a szíve se biztos, hogy ver...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése